Én is ugyanígy vagyok ezzel. 27 éves vagyok, anyukámmal kitűnő a kapcsolatom, de személyes dolgokat nem szeretek neki elmondani. Pl. hosszú évek után végre van valaki az életemben, nagyon boldog vagyok, de nem tudom magam rávenni, hogy elmondjam neki. Túlságosan szeret és félt, és meg van győződve róla, hogy számomra senki nem elég jó, biztos mindenki csak ki akar használni és mindenkivel 'jobb vigyázni'. Ezért nem mondok neki semmilyen személyes dolgot. Pedig marhaság, mert egyébként mindenről beszélünk, mindent megbeszélünk és nagyon megértjük egymást. Ráadásul külföldön élek, de még így is 'szégyellem', hogy felnőtt vagyok és felnőtt életet élek, mert anyukámnak még mindig 'kislányom' és 'kicsim' vagyok.
2014. júl. 21. 05:04
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
igen. Amikor allapotos voltam, még idegesitett is ha szoba hozza vagy csak kerdez rola. Nem tudom mi az oka, de most mar maskepp csinalnam.
Ha nem is szemelyesrol, de vizsgalatokrol probalj neki meselni, azok targyilagos adatok es utana hatha megtorik a jeg benned.
O is vart babat anno ;-), es nalunk latszodott, hogy szinte ujraeli a sajat fiatalsagat...Persze ha nem esik jol ne avasd be mindenbe, de morzsaknak is fog orulni (tapasztalatbol tudom) ;-)
2014. júl. 21. 06:41
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
A gyerekét egyedül felnevelő szülőnél gyakori, hogy nem tudja elengedni felnőtt gyerekét és nem tudja megtartani azt a három lépés távolságot, ami két önálló felnőtt ember között kell legyen. Paradox módon, éppen ez az elengedni képtelenség akadályozza meg, hogy egyenrangú félként őszinték legyenek egymással és a gyerek-szülő kapcsolat mély "baráti" kapcsolattá alakuljon.
2014. júl. 21. 06:59
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
mert nincs meg benned a bizalom iranta. Gondolom valamikor gyerekkorodban eljatszotta. Nem nehez sajnos :(
2014. júl. 21. 08:09
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
Én is így voltam vele. Inkább apuval beszélgettem jobban,pedig kisebb koromban egyáltalán nem voltam apás, nem is álltunk túl közel egymáshoz. Mára ez megváltozott.
2014. júl. 21. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 A kérdező kommentje:
De jó, köszönöm szépen, hogy írtatok.
Annyira egyedül éreztem magam a problémával, és nagyon megnyugtat, hogy mégsem vagyok egyedül... Köszi
Nem értem az okát, csak kínlódok egyébként. De hajrá felnőttség...! :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: