Anya egy harmadik miatt elhagyja apát több évtized házasság után - hogy viszonyulnátok ehhez felnőtt fejjel?

Tudod, kérdező, ebből sajnos, nem jöhetsz ki jól.

Vagy apád szívébe döföd azt a képzeletbeli tőrt, vagy az anyádéba. Én megértem, hogy te most apukád pártján állsz, normális is, ő a "szenvedő" fél.

De senki sem láthat bele két ember viszonyába, még a gyerekeik sem. Ha anyukád ennyi idő után úgy döntött, hogy új életet kezd valaki mással, nyilván megvolt rá az oka.

Blabla.

Volt egy esku, amit valaki megszegett, es eleg egyertelmu az is, hogy ki volt az.

A tobbi mar csak mosakodas.

12-es

Attól eltekintve, hogy én, amikor férjhez mentem, semmiféle esküt nem tettem, azért megkérdeznélek, mert lehet, te tettél...tényleg te életed végéig kitartanál egy olyan házasságban, amiben nem vagy boldog?

A nők előbb-utóbb bekattannak és lelépnek az első macskajancsival!!

Na ezért nem kell megnősülni!

13: nem vennek el olyan embert aki mellett nem vagyok boldog. Az a bizonyos esku pedig a "holtomiglan holtodiglan".

Ha utkozben bajok vannak azt meg kell oldani, akivel voltunk valaha boldogok felhotlenul, azzal ezt vissza is lehet allitani, felteve ha senki nem kovet el helyrehozhatatlan hibat (masik megcsalasa, megverese stb) - ezesetben viszont a hiba elkovetoje az aki az eskuszego, nem az aki ebbol a kovetkeztetest levonja.

"Az a bizonyos esku pedig a "holtomiglan holtodiglan". "

Csak egyhazi eskuvonel van ilyen, polgarinal nincs. Mellesleg epp ezert a polgari barmikor felbonthato, ellenben az egyhazit csak a halal mega papa bonthatja fel

utolso: a templom az nem az Isten "rendeloje". Ha hisz valaki benne, ha nem, a hazassag akkor is szent. A nem hivoknel is. Nalam pl nem volt egyhazi, de a polgarin amit igertem azt ugyanolyan erejunek tartom es erzem.

Akarmit is es akarhol is igersz, az ugyanugy kotelez.

Kevés az infó. Nem ismerem a szüleidet.

Az emberek többnyire nem ok nélkül válnak. Egy jól működő házasság felbomlásához egy harmadik fél felbukkanása általában édeskevés. Jól működő alatt nem azt értem, hogy minden mindig hepi, hanem hogy a felmerülő problémákat is tudják kezelni és orvosolni a felek, emellett azonban van összhang is. Fél kézzel nem lehet tapsolni. (Ezt a kifejezést ma olvastam, megtetszett, ide illőnek érzem.)

Apámat sajnálnám és együtt éreznék vele a fájdalmában, de nem gondolnám, hogy jobb lenne neki, ha anyám vele maradna. Egy házasságban ha nem boldog az egyik fél, akkor a másik sem az - ha igen, akkor nagyon önző ember lehet ez a másik, aki egyáltalán nem tiszteli az elsőt. Feltételezem, hogy apám nem ilyen ember , úgyhogy idő után talán rájönne, hogy nem volt igazán boldog, bármennyire is ragaszkodott anyámhoz, aki nem volt maradéktalanul boldog mellette.

Meg ki tudja, hol rontották el? Valamelyik nem tett meg mindent a kapcsolatukért? Vagy egyikük se? Vagy mindketten tettek, de nem vezetett eredményre? Vagy egyszerűen csak ennyi idő járt ennek a házasságnak? Nem lehet tudni és talán nem is kell.

Anyám boldogságának pedig örülnék. Az új partnerét megismerném, az alapján kialakulna, milyen lenne a kapcsolatunk. Apámnak persze nem beszélnék róla, tapintatossági okokból.