Normális, ha valaki ennyire örül, hogy "megszabadul" a gyerekétől?

Persze, hogy normális. Örül, hogy kicsit gondtalan szerelmes randizós időszakot élhet a férjével. Újra.

Nem kéne megfeledkezni arról, hogy a pár elsősorban azért van együtt, mert szeretik egymást, hogy gyerekeik születtek az már csak ennek eredménye. A gyerekek előbb utóbb úgyis lelépnek otthonról, a pár viszont marad, együtt. Ha ezek a gyerek nélküli, szerelmes újra randizós időszakok elmaradnának az életükből mi maradna miután a gyerekek felnőttek? Két kiüresedett ember.

Különben úgy látom elég sokan beleesnek ebbe a hibába, hogy egymásnak már nem léteznek, ők csak szülők....utána meg jön a nyafi, hogy anya érdektelenné vált, apa meg félreqr....de vajon miért.....

En imadom a gyerekeimet, az ego hazba bemennek ertuk, a majdnem tamado kutya es a gyerekem koze ugrottam mar gondolkodas nelkul hogy ha harap azt en kapjam,de akkor is jo egy egy alkalommal egy kis idore csak magammal foglalkozni, pihenni es nem allandoan ugralni heti 7 nap 24 oraban es keszenletben lenni.Nem jatszom meg a martiranyut aki szerint ha valaki nem szenved es nem tartja minden percen a gyerekeit a seggeben az mar rossz anya.

Kell a kikapcsolodas, a feltoltodes,hogy utana ujult erovel folytassa. A gyereknek is jobb, ha anyu pihent es vidam, apaval szeretik egymast, nem pedig egy mosogatorongy.

Persze, hogy normális.

Mondok egy példát. Nekem a világ legjobb helye az otthonom. Rengeteg pénzt, időt és energiát fektetek bele, hogy kellemes, hangulatos, kényelmes legyen. Imádok otthon lenni.

Mégis minden évben elmegyek nyaralni, hetekig készülök, és mindig remekül érzem magam. Ugyanakkor, az utolsó nap már alig várom, hogy végre otthon legyek.

Nem tudom, érted-e mit akarok mondani.