Hogyan hassak anyámra? Ez már beteges.

Leszögezném előre, hogy a szüleim 12 éve váltak el, csúnyán, évekig húzódó perekkel, rendőrséggel, stb. tehát anyám idegei már nincsenek a régi állapotukban. Illetve, jó anya, három gyereket nevel egyedül, és rengeteget tesz értünk. Na most, kissé piti dolognak tűnhet, de az a bajom, hogy anyánál gyűjtőszenvedély alakult ki, "jó lesz ez még valamire" felkiáltással. Úgy néz ki, az egyetlen szenvedélye az, hogy mindenféle zugkereskedőknél vásárol, és hetente egyszer mindenféle táskákat meg ruhákat hord haza, de olyan mennyiségben, hogy azt egy tisztes plázacica se bírná. Ő nem a márkák híve -mondja, de mégis mindig Picardot, Armanit, Chanelt vesz, és én értem, hogy ebben leli örömét.

(elnézést a hosszú kérdésért).

De. A mi házunk nem túl nagy, és már lassan nem férünk el benne. Mindenhol az ő ruhái vannak, a fürdőkben, az előszobában, a nappaliban, a mosókonyhában, természetesen mindannyiunk szobájában, sőt még egy vécében is. Nem tudok úgy levegőt venni, hogy ne érezzem a fertőtlenítős levendulaszagot, bármilyen szekrényt kinyitok, rámdőlnek a ruhái. (Egyébként én három polcnyi pólóval megvagyok). Egyszerűen már klausztrofóbiám van, hogy még a konyhából is szobainast meg gördülős akasztókat látok, tele ruhával.

Egyébként pedig minden apróságot megőriz, úgyhogy még dobozokat meg kupacokat is kell kerülgetnem, mindenféle cérnaorsóval meg széttört képkerettel tele.

Nem tudom rábeszélni arra, hogy szelektáljunk egy kicsit, mert komoly klausztrofóbiát idézett nálam elő, hogy mindenhol csak ugyanazt látom magam körül. Mit tehetnék?