Miért vagyok ennyire érzelgős? Miért érzem azt, hogy képtelen vagyok az önálló életre? Mit csináljak, ha honvágyam van?

Szeptemberben kezdem az egyetemet, Pestre költöztem a barátomhoz, a legjobb barátnőmmel és az ő barátjával a barátom lakásába. De most egyedül vagyok, mert eddig itt volt nálam a húgom, viszont ő ma délután hazament, a legjobb barátnőmék Szegeden vannak, a barátom pedig még külföldön.

Szóval itt vagyok egy bazinagy lakásban, tök egyedül és borzasztó honvágyam van. Eddig egész évben azt vártam, hogy költözhessek már, most meg olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Imádom Budapesten, alig vártam, hogy több, mint 250 km-ről ideköltözzek... De most legszívesebben mégis beülnék a kocsiba és hazamennék.

Úgy érzem, hogy képtelen leszek az önálló életre, pedig annyit beszéltünk a legjobb barátnőmmel arról, hogy miket fogunk majd csinálni a lakásunkban.

Szeretném felhívni anyát, de tudom, hogy elkezdene aggódni és a vége az lenne, hogy idejönne, akár az éjszaka közepén is.

Miért jött rám ez most hirtelen?

Mit csináljak, hogy elmúljon?