Ilyen gyakori, hogy sok elvált nő tényleg "feláldozni" a gyerekeit a reményért, hogy ne kelljen egyedül megöregednie?

Életkorban te lefelé kerekítettél, én a 25-30 éves korosztályra gondoltam, azon belül is inkább a harminchoz közelihez. Férfiaknál is a 25-30-asokra gondoltam.

Egy fiatal férfi miért esik más elbírálás alá, mint egy fiatal lány?

Ismerek olyat, aki 27 évesen bevállalta a mostohaszerepet és le a kalappal előtte, de szerintem ez a kb. 10%-ot kitevő kivételt erősítő szabály.

Én nem ítélek el senkit azért, mert nem kezd gyermekes egyedülálló szülővel, csak az álszentség és a kettős mérce zavar.

A mese a csúnya gonosz férfiakról és az ártatlan szent nőkről.

Kettőn áll a vásár, nem hiszem, hogy minden esetben a férfit kéne hibáztatni a válás miatt.

9: "Hány huszonéves lány vállalná be a mostohaanya szerepet?

Szerintem semmivel sem több, mint ahány férfi a mostohaapa szerepét."

A két szerep közül azért a huszonéves lányoké könnyebb. Tudom, volt ifjú lánykoromban még a volt férjem előtt egy elvált kisgyerekes férfi párom. (nem miattam váltak mielőtt nekem esnének, én már jóval később kerültem képbe.)

Helyes volt a gyerek, néha volt közös program és ennyi. Bőven elég volt néha jópofának lenni, nem is esett a nehezemre. Nem voltam az anyja, nem kellett nevelnem, jót szórakoztunk.

Egy férfi nehezebb helyzetben van aki egy elvált gyerekes nőhöz költözik. Neki hirtelen már bele kell csöppennie a nevelésbe. Nálunk az új páromnak már meg kell küzdenie a napi problémákkal, kezdve a gyerekbetegségektől kezdve a rossz kedvig, foglalkozni a tanulással, könyörögni takarításért, stb, ez minden családban más.

Ha a gyerek beteg, akkor természetesen én ápolom, míg ha a láthatási időben betegszik le valamelyik, akkor az apa el se viszi vagy hamar visszahozza. Az új párjának ezzel nincs gondja, csak a szórakozás része jut neki.