Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek? Mar egy oraja sirok.

Mit tegyek? Mar egy oraja sirok.

Figyelt kérdés
Sziasztok:'(Anyam kijelentette hogy nem mehetek lovagolni.:'( mar 1 honapja nem voltam:-(Itt,sirok mar miota es nem tudom abba hagyni.Kiskori almom hogy vagtazhassak.Most tanultam volna.. A szuleim nem birjak felfogni hogy mi ez nekem.Ez lett volna az eletem ertelme.:'( De sosem fogok ugetni,sem semmit.Szerintetek mit csinaljak??

2014. szept. 7. 19:09
1 2 3
 11/24 anonim válasza:
40%
Ha a pénz az oka megértem,ha más azt kevésbé. Mert igazából ami az egészbe visszatartó lehet az csak a pénz.... iskola is jobban megy ha kikapcsolódsz lovak körébe.
2014. szept. 8. 08:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 A kérdező kommentje:
Penz az oka sajnos:-(
2014. szept. 8. 13:13
 13/24 anonim válasza:
Ne aggódj, ha csak a lovaglás és nem a lovak csodálása miatt sírdogálsz, akkor ez hamarosan elmúlik. Ha meg nem akkor lovagolni mindig lehet, lovagolhatsz felnőtt korodban
2014. szept. 8. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 A kérdező kommentje:
Jo de az nagyon sok ido...
2014. szept. 8. 14:22
 15/24 anonim válasza:
100%
Ha meg a pénz az oka akkor igazuk van,vagy esztek vagy lovagolsz felállás van,akkor egyértelmű mit választanak.
2014. szept. 9. 10:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 anonim ***** válasza:

De ha nincs rá pénz, akkor nincs rá pénz. Nem arról van szó, hogy a szüleid nem értenek meg, hanem kevés a pénz.

Annyira nem lehetsz kisgyerek, hogy ezt ne értsd meg.

2014. szept. 11. 06:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 anonim ***** válasza:
Én is szeretnék lovagolni tanulni, és nem engedhetem meg magamnak, pedig 30 vagyok. Ez nem éppen a legolcsóbb hobbi.. Ha később rendeződik az anyagi helyzetetek, biztos újratárgyalhatjátok a témát. Legkésőbb 16 évesen pedig elmehetsz nyáron dolgozni, és abból fizetheted magadnak az órákat. Igen, az nagyon rossz érzés, mikor valaki más valóra váltja az álmaidat, amire vágytál.. Én a te korodban zongorázni akartam, de mi nem engedhettük meg magunknak. Azóta is irigylek mindenkit, aki tud. Ne szomorkodj, be tudod majd pótolni, csak ne add fel! Valószínűleg a szüleidet is bántja, hogy nem adhatnak meg valamit, ami ennyire fontos neked. De ha azt látják, hogy hisztizel, úgy lesznek vele, hogy meg sem érdemelted volna, mert ennyire nem vagy megértő. Ha kicsit lehiggadtok mind, akkor újra beszélhettek róla, hogy szerintük mikor lesz majd pénz rá, hogy újra lovagolj, mert neked még mindig ez a nagy vágyad. Te ezt gyerekként nem fogod tudni befolyásolni, de ha megérdemled, azon lesznek, hogy megoldják valahogy az anyagi oldalát.
2014. szept. 11. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 anonim ***** válasza:
Számtalan olyan helyzet van és lesz az életedben, amikor valami nem úgy történik ahogy akarod. Ez a probléma valójában apróság, csak Te nagyítod fel. Szerintem örülj, hogy nincs ennél nagyobb gondod jelenleg. Az a szenvedés amit most érzel, nem amiatt van, hogy nem mehetsz lovagolni. Valójában amiatt van, hogy azt gondolod, ez nagyon nagyon rossz. Amíg ezt gondolod, ezt is fogod érezni, és az én tanácsom az életre, ha kevesebbet akarsz szenvedni, akkor gondolj erről mást. Egy gondolat szerencsére megváltoztatható. Próbáld ki!
2014. szept. 11. 11:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:

Ne hidd, hogy ez olyan rossz sőt lehet így kell lennie az én történetemben is volt egy ilyen pont.

Kiskoromtól kezdve látszódott, hogy imádok táncolni,ezért édesanyám beíratott 5 évesen majd általános iskolába is táncos tagozatba jártam.9 éven át szinte a mindennapjaim része volt és kétség sem fért hozzá, hogy az alap szintű vizsgámat tovább viszem és későbbiekben valamilyen úton módon ezzel fogok foglalkozni. Azonban 10.-es koromban rosszra fordultak az anyagi körülményeink és nem járhattam tovább táncórákra.Akkor 9 év munkája és egy életre szóló álom tört derékba. Tudtam, hogy egyhamar nem rendeződünk anyagilag és épp elég kiesés, hogy többet ne tudjak a megfelelő szinten visszarázódni. Évekig kerestem kapaszkodtam mindenfele, hogy mi lehetnék de egyszerűen nem ment, szétszóródtam, összeestem és nem láttam a végét.Viszont SOHA nem hibáztattam az édesanyám(egyedül nevelt) és nem mutattam érte hisztit vagy bármit.A szomorúságom látta és eléggé fájt neki de idővel megtanultam leplezni.Nem volt könnyű de találtam egy új célt.Most egyetemista vagyok és remélhetőleg nemsokára neurobiológia irányban kutató.Nem mondom azt, hogy nem hiányzik a tánc a mai napig hisz az az első, igazi szenvedélyem volt de az űrt nagyjából betöltötte.Én nem lehetek már a koromban profi táncos de te később is lehetsz még profi lovagló. Ez kettőnk helyzetében a különbség.

2014. szept. 11. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 A kérdező kommentje:
Koszi a valaszokat.
2014. szept. 11. 14:58
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!