Összevissza beszélnek a költözésről?

Oké, lapozzunk mintha nem te tennéd fel mindennap azt a kérdést, ja igen, kihagytam, 2 éves a párkapcsolatod ugye?

Egyébként tartom a véleményem. Felnőtt ember vagy. És komolyan azon sírsz, hogy bezzeg a testvéred seggét nyalják a tiéd meg nem? Képzeld, a családok jelentős részénél ez előfordul. Nálunk is húgommal többet foglalkoztam, jobban támogatták. Hogy miért? Mert én volt a csendesebb, a jó kislány, a jég hátán is megél típus. Ő meg kb a cipőjét se tudja egyedül bekötni. Hogy mi lett mikor kicsit megzuhantam? Lecsesztek, amíg tökéletes voltam semmi dicséret. Hogy hogyan reagáltam rá? Nem érdekelt. Fájt, fáj, minden gyereknek fáj ha nem értékelik és úgy érzi nem szeretik, ezért már 16 éves korom óta arra készültem, hogy el fogok költözni. Gyűjtöttem pénzt is, akkor még diákmunka, nyári munka, stb. illetve infokat hova hogyan miként lehet. Aztán ahogy lehetett léptem. Felnőtt lettem, az ajtót nem zárhatják rám, hogy márpedig itthon maradsz. Igen, féltem, hogy megutálnak és többet nem beszélnek velem, de ha csak ülsz a langyos fosban sose jutsz egyről a kettőre. Léptem, kicsit duzzogtak aztán rendeződött a viszonyunk. Eldöntöttem valamit és tartottam hozzá magam. Tanácsokat szívesen vettem aztán vagy megfogadtam vagy nem. Pl anyámtól, hogy szerinte mire van szükség egy alap háztartáshoz. Jó meglátásai voltak így megfogadtam a tanácsait. Apám szerint mindenképpen szükség van barkács felszerelésre, mert ki tudja mikor mi megy tönkre. Végül egy alap szerszámkészletet szereztünk csak be, a felét még kb sose kellett használni. Így az ő tanácsa félig jó, félig felesleges volt. A maradj itthon és gyűjtögess tanács egyik fülemen be, másikon ki. Menni akartam, mentem. Volt elég megtakarításom de nem annyi, hogy lakást vegyünk, viszont így berendeztünk egyet. Ha szóba kerül a családalapítás addigra összegyűlik egy nagyobbra elég pénz, addig pedig tudunk spórolni azon, hogy egy szobakonyhásban lakunk, kevesebb a rezsi. 5 év plusz mínusz törlesztő meg már nem számít.

Mondjuk eleve az a szégyen, hogy 70ezerrel kell számolnod, de hát ez Magyarország, ezt kell szeretni. Ha ennyiből így félre tudtál rakni, akkor nem vagy egy herdálós meggondolatlan valaki. Józan ésszel meg fogod látni, hogy meddig nyújtózkodhatsz. Milyen árban vannak az albérletek arrafelé? De ezek szerint már egy ideje dolgozol, úgyhogy nem a szórakozásra meg önmegvalósításra ment el az utóbbi pár év. A szüleidnek az kellene lennie a fontosnak, hogy elindulj az életben. Ha nem tehetik meg, hogy segítsenek, legalább ne akadályozzanak. A párod hogy áll anyagilag?

Esetleg venni egy kis lakást, vagy egy telket, és addig maradni, amíg oda nem lehet menni? Számold ki, hogy menne-e, mert lehet, hogy egy kisebb hitelt is ugyanúgy fizetnéd, de legalább már van miben lakni. Mi 3 éven keresztül fizettünk albérletet, de akkor még csak 20-25 ezer volt. És csak egy szoba. Nem kellett a rezsivel külön bajlódni. Közben folyamatosan fizettük a lakástakarékot. Azt ajánlom nektek is. Mindkettőtöknek külön is mehet a nevére. Párod szülei hogy állnak hozzá a költözéshez? Gondolom, az fel sem merült, hogy a szüleidnél költözzetek össze. És az ő szüleinél?

És miről akar elbeszélgetni, kicsoda? Apukád arról, hogy anyukád milyen, vagy anyukád arról, hogy ne költözzetek össze?