Baj van velem? Vagy félénk vagyok? Ha nem beszélek meg mindent a szüleimmel?

Nekem is ez van,18 éves vagyok,de régóta ez megy,és jól működik.Semmi problémám nem lett abból,hogy nem mindent mondtam el a szüleimnek,bár erre nekem meg is van az okom.Az ok pedig hasonló,mint a tiéd...nem szeretem,ha egy témára vannak itthon hárman(any-m,keresztanyám,mamám).És nem szeretem,hogy keresztanyámék irányítják az életünket.

De világ életemben tudtam helyesen dönteni,csak néha mégis másfele vitt a szívem.Tévedtem néha,és beláttam,miután hibáztam,és rájöttem,hogy hibáztam.Kértem másoktól tanácsot,mert mertem.Amikor nem fogadtam meg,és pórul jártam,azután rájöttem,hogy nem is volt akkora hülyeség az a tanács.

Aztán utána tényleg megtanultam,hogy úgy kell cselekedjek,ahogy jó nekem.Sose jutottam bajba,szerencsére.Az élethez kell a józan ítélőképesség,ez alapja annak,hogy egy gyerekből felnőtt váljon.Nem pdig az,hogy jogilag mikor válik felnőtté.Én sem váltam még teljesen felnőtté,de már csak egy lökés hiányzik:befejezni az iskolákat,munkát keresni,és harmonikus érzelmi életet élni.:)

Van olyan szülő(gyakorlatilag a második anyámnak nevezem),akinek elmondom mindent.Ha ilyen anyám lenne,soha semmi gondom nem lett volna,és talán a hülyeségeket se követem el,és nem tapasztalok annyit,amennyit tapasztaltam.

De jó az,ha van felnőtt is,aki minden terhedet segít egy kicsit cipelni,még ha csak pár méteren keresztül is.