Már elegem van! Mit csináljak? Ti mit gondoltok erről? Köszi aki végig olvassa!

17 éves lány vagyok, van egy húgom, ő 14 éves. A szüleim elváltak, anyával és a nagyszülőkkel maradtunk. Anya a válás alatt stroke-ot kapott, úgy volt, hogy meghal, de hála Istennek velünk maradt. De! Azóta megváltozott. Nem beszélget velünk, ha főz vagy takarít, akkor azt összecsapja és utána elmegy tv-t nézni, ha valami bajom van és oda megyek hozzá vagy megkérdezem, hogy szerinte mit kellene csinálni, akkor csak annyit kapok, hogy "ez van lányom". Hát mondom köszönöm.. Apámmal minden kapcsolatot megszakítottam, le se szar. A húgomat régebben vitte magával hétvégenként, zsebpénzt is kapott, én természetesen semmit, de nem is kell. Anya és mama fizetéséből élünk, de mama nem dolgozik már sokáig, csak asszem márciusig és anyát sem véglegesítik a munkahelyén. Anya óvodában dolgozik a konyhán és a kaját viszi ki a gyerekeknek vagy hogy van ez ott. Mama most almát jár szedni, amúgy meg valami fóliasátornál dolgozik, ahol zöldséget meg virágot termesztenek. Nagyapám persze itthon van és nem tudom, hogy unja-e magát vagy mi, de állandóan kiabál velünk/ránk. Tudom, hogy nagyot hall, de nem ez miatt. Egyszerűen nem jó neki semmi amit csinálunk. Ha bent vagyunk vagy gépezünk, akkor miért nem megyünk ki, miért kell a telefont nyomkodni, miért nézegetjük magunkat a tükörben stb. És ilyenekből csinál állandóan problémát, amiből már mamának is elege van és szólt is neki, de nem hat semmit. És van amikor anya meg a nagyszülők is kiabálnak, hogy nem jó semmit. Komolyan már levegőt sem fogok venni. A húgomnak van pár barátja, nekem nincsen senkim, csak internetes barátaim. Ha leülünk "beszélgetni" akkor is csak a munka jön fel vagy a rokonaink problémái, ami természetesen fontosabb, mint mi és minket le se sz*rnak, hogy mi bajunk van. Szóval a rokonokra sem számíthatok. Nem járok sehová, itthon ülős vagyok, szinte már antiszociális. Mit gondoltok erről a helyzetről? Tudnátok valami tanácsot adni? :(