Miért nehéz elfogadni, hogy nem akar egyetemre menni a gyerek, hanem más tervei vannak?

Mert ilyen világban élünk. Vécét pucolni se vesznek fel diploma nélkül.

Amúgy ha egy elfogadható alternatívával állna elő én támogatnám. Nem biztos hogy könnyen lenyelném, de sose kényszeríteném semmire. Annak úgyse lenne sok értelme.

Kérdés tényleg hogy mik az egyéb tervei.

Az egyetem érdekes dolog, nem mindenkinek való, sokan nem is fogják azt használni amit tanulnak. Viszont lehet ott szerezni olyan tudást is, amivel utána biztosan meg fogsz élni. És nem úgy fognak veled beszélni hogy "majd értesítünk" hanem úgy hogy "üdv a fedélzeten".

De lehet szakmával is jól keresni, vagy biztonságban megélni, de akkor azt kiemelkedően kell csinálni.

Ha csak azért nem akar a gyerek egyetemre menni, mert azt gondolja hogy könnyebb a munka világa, akkor csalódni fog.

Az egyetem teljesen más mint a középiskola, diplomával pedig jóval jobbak a lehetőségeid a munkaerőpiacon mint nélküle, kivéve akkor ha helyette egy jó szakmád van.

Bár...ez is kétélű...mi a burkolónak napi 15e Ft-ot fizettünk, de amikor szedte fel az előző csempét és köpködte a port, akkor úgy tett: "Bárcsak tanultam volna." Mondta hogy jól keres, nem panaszkodik, de sokszor bánja hogy nem ment egyetemre.

Sokan azt hiszik csak diplomával lehet érvényesülni.

Rengeteg diplomás munkanélküli van, igazi szakemberek pedig hiányoznak.Az én gyerekemet is felvették egyetemre, de mégsem ment el. A társainak alá kellett írni, hogy ahány évig tanul, addig nem megy külföldre. Micsoda jövő! Diplomával a kézben munkát keresni, esetleg minimálbérért dolgozni. Egy jó szakmával szerintem sokkal jobban lehet boldogulni!!!

Nekem nem volt nehéz elfogadni, hogy a fiam nem akar egyetemre menni. Bár örültem volna neki, de ő pontosan tudta mit akar, és én abban is támogatom 100%-ban.

Egyetemre elmehet akár 30 évesen is ha akar. A lényeg, hogy pontosan tudja mit akar kezdeni az életével, és ennek érdekében mindent meg is tesz.

Az ő élete, ő tudja, hogy jobb. Erőltetni semmit nem szabad. Annak meg semmi értelme ha kierőszakolom, hogy az általam választott egyetemen lediplomázzon amit tiszta szívből utálni fog.

Én egyetemre jártam 2.5 évet. 2.5 év tanulás után rájöttem, hogy bár van agyam a tanuláshoz, sőt simán lediplomáztam volna, mégsem akarok fogorvos lenni. Inkább fodrászattal szeretnék foglalkozni. Hónapokig nem tudtam, hogy álljak a szüleim elé, mert apu nagyon büszkén dicsekedett mindenkinek, hogy lesz egy fogorvos a családban. Anyum is mindig azt hajtogatta, hogy milyen büszke rám, sosem fogom megbánni, hogy fogorvosi pályára lépek. Végül eléjük álltam, és elmondtam, hogy egyszerűen nem érzem azt, hogy lediplomázzak, és fogorvosként dolgozzak 40 éven keresztül. Apám megkérdezte:

- és akkor mit akarsz csinálni 40 éven át? Van valami biztos terved?

Mondtam, hogy igen, szívem vágya, hogy fodrász legyek.

A szüleim aznap nem mondtak semmit, csak felálltak az asztaltól, és kimentek a szobából. Másnap este apám a következőt mondta:

- Anyád és én is olyan szakmában dolgozunk ami nem a mi álmunk volt, hanem a nagyszüleid terve. Mi nem fogjuk ugyanezt a hibát elkövetni. Ha szavadat adod, hogy nem állsz meg a mesterfokig akkor támogatunk.

Szavamat adtam.

Ennek már lassan 20 éve. Mesterfodrász vagyok. Saját szalonom van, jól keresek. Mai napig ha hazamegyek látogatóba, és látom az idős szüleimet nagy hála fog el, hogy a szüleim támogattak, hittek bennem. Soha nem bántam meg, hogy nem diplomáztam le.

Nincs minden a diploma, és a magam példájából is látni, hogy sikeres lehet az az ember is aki nem diplomás.

Kedves kérdező.

Végy nagy levegőt, és állj a szüleid elé. Addig nem fogod tudni miképpen reagálnak amíg nem beszélsz velük. Addig kár idegeskedni..