Normális, hogy ennyire nem bízik meg bennem?

Nincs valami régi ügy amin nem tették túl magukat? Bármi, késtél 5 percet pl, mikor épp veszélyes emberek mászkáltak az után?

(Én így jártam, sokáig nem engedtek sehová, mert drogos banda randalírozott a környéken és ég utána se voltak nyugodtak, mert hátha van maradék).

Nem, nem normális! Nehogy azt hidd.

Én anyám (és apám) is ilyen volt (mondjuk Ő nem hivogatta a dokit, de bepótolta azt máshol). Ők vertek is néha minket pl. ha késtünk 5 percet vagy leálltam beszélgetni az osztálytársammal a ház! előtt.

Aztán még csodálkoztak mikor 18 évesen minden tesóm (és én is) megköszönte az eddigieket és elment. Mindent azután pótoltunk be. Komolyan mondom volt, hogy sírni akartam, hogy én ezt miért nem csinálhattam eddig.

Legnagyobb bátyám 2,5 év után jelentkezett először, hogy most épp Franciaországban van és egy hajón dolgozik, amivel bejárta a fél világot. Addig eszébe se jutott jelentkezni. (bár "illett" volna, de a szabadság elveszi az ember eszét)

Egyet elértek: becsülöm amim van, mert mindent én építettem fel magam körül.

Felmerült bennem a kérdés: apud hol van ilyenkor?