Szerintetek képes lenne így szeretni a gyerekét a nő?

Persze. Amint először a karjába veszi majd, a világ összes munkahelyét felrobbantaná érte.

Az igazi anya valami ilyesmi. Viszont én a magzatomra figyelnék innentől, mert szegény picike már a pocakban is érzi a feszültséget.

Így nem lett volna szabad megtartani azt a babát.

Pont az szenved tőle, akinek ki kell hordania. Ez így nem igazságos!

Az ilyen nőből lesz alkoholista, lecsúszott, lepukkant depressziós 40es. Kösz de nem.

28/F

Aki én ismerek, az tönkretette és elhagyta a férjét, pokollá tette a gyereke életét, sőt egy eset kapcsán, mikor veszélyben volt a gyereke élete, elsétált, és idegenek mentették meg. Nem mondom, hogy az a nő ép, aki így viselkedik, de azt sem, hogy törvényszerű, hogy valakinek az egész személyisége és igényei gyökeresen megváltozzanak, mert a nem kívánt baba kikerül a hasából a karjaiba.

A nő viselkedésének leírása alapján szerintem nem ártana szakemberhez fordulnia, a depresszió és dühkezelési problémák ön-és közveszélyessé tehetik a legnormálisabb embert is krízishelyzetben. Jelenleg szerintem bármit megtenne, hogy visszacsinálja az egészet.

Sztem ha az anya igy all hozza, az elejetöl nem akarja, es nem dolgozza fel lelkileg, akkor sajnos nem lesz kepes szeretni. Sajnos a gyerek az anya hasaban mindezt vele együtt erzi, aminek hatasa gyakran gyengebb lesz az idegrendszere, azaz: hasfajasos honapok... es föleg meg tovabb tart, mire atalussza az ejszakat (nyugtalansag)... evesi zavarok...stb valoszinübbek lehetnek, ami meg pluszban megterheli az anyat. Csak önmagaban emiatt, önmagaert is lehetne vegre rendbe tenni ezt magaban, ha mashogy nem megy, szakember segitsegevel, mielöbb!!! Mert ugye jot akar maganak, hogy ha mar egyszer "elkerülhetetlen", hogy a szüles utan minden gördülekenyen, a mostaninal jobban menjen - vagy pedig kifejezetten nehezsegeket akar maganak? Valasszon! Olyan ez, mintha ezzel a hozzaallasaval idözitett bombakat csomagolna be es dobalna elöre a sajat utjara a sajat laba ele, hogy pokolla tegye a sajat jövöjet!!

Fel kene nöni vegre, vallalni a felelösseget, hogy akkor, amikor (megha akaratlanul is) megfogant a gyerek, akkor igent mondott (az együttletre). Majd amikor nem ment abortuszra, akarmilyen nyomas miatt is, akkor is igent mondott.

Ha pedig megis le szeretne mondani a gyerekeröl, erre is van lehetöseg. Nem tudom milyen lelki nyomas miatt nem ment abortuszra, de azzal, hogy igy döntött, gondolja at, hogy ettöl a pillanattol mi az Önnek (anyanak) legmegfelelöbb lehetöseg, es ezentul mindig azt valassza!

Es jo lenne elerni, h ne a gyereken csattanjon az, h az anya nem tudta feldolgozni a megszületeset, letet! Ha mindenhogy meg fog hozza születni es anyakent fogja nevelni, eszembe jutott Popper Peter par perces felvetele a YouTube-n, Szeretni kell? cimmel, ezt nagyon javasolnam meghallgatni. (Röviden, hogy nem kell eröltetni a szeretetet, hanem eleg, ha csak normalisan viselkedik.)

En is egy ilyen anya gyereke vagyok, es nem akartam fajdalmat okozni senkinek. Ö majd nem lesz kepes ezt az elejen elmondani, most mondtam helyette, talan ezuton üzeni!!!