Nagyon rossz a lányommal a kapcsolatom, folyton veszekszünk Ti mit tennétek? (tovább)

Minek jár iskolába? Küldd el dolgozni, talán majd akkor értékelni fogja, hogy eltartod.

Vagy költözzön apukához, ismerje meg ő is a gyereknevelés jó oldalát. Talán a lányod is észhez tér majd.

Bár nekem még csak másfél éves lányom van, de nekem van egy kis elképzelésem arról hogy nevelem majd a lányom (tudom, tudom, majd átírja más a tervemet).

Enyém pár hónapos kora óta nevelve van. Nyugodtan röhögjetek ki, de így van. Egy éves kora óta simán rácsapok a kezére ha nagyon hülyeséget csinál, persze nem erőből, nem vagyok vadállat, de azért érezze hogy ezt nem kellene. Érdekes, azóta nem piszkálja a virágjaimat. Persze, egy virág nem ér annyit hogy a gyerekem kezét csapkodjam, persze hogy nem, de igenis tanulja meg hogy vannak szabályok. tanulja meg hogy nem tépkedjük a virágokat, a függönyt, nem nyúlkálunk a konnektorban. Én úgy gondolom egy 1 éves gyereket már simán lehet nevelni. Sőt ilyenkor kell elkezdeni. Elmondani neki szépen mindent, fogni a kezét, magyarázni neki. És én már tudom hogy a másfél éves gyerekem érti amit mondok neki. Csak éppen nem mindig érdekli, így persze még csinálja azért a hülyeségeket, de már kevésbé. 3-4 éves korában pedig tudni fogja a szabályokat, és nagy hülyeség hogy ekkor kell elkezdeni nevelni, ugyanis ilyenkor már vérszemet kapnak, és sokkal nehezebb őket "irányítani". A gyereket nem be..szni kell a járókába, és otthagyni, hanem foglalkozni kell velük. Élményeket nyújtani nekik, mesélni, szeretni, és ha büntetés van ne érezzük magunkat szarnak mert rácsaptunk a kezére, vagy fenekére. Ez még nem erőszakosság, én is megkaptam annak idején, és nem lettem drogos, hibbant tyúk.

Na szóval ezzel azt akartam mondani hogy Te valószínűleg már kis gyerek korában elszúrtál vele valamit. Nem mondom azt hogy biztos béna anya vagy, (nincs jogom hozzá, + ne is tudhatom mi történt veletek) de nem ilyenkor kell már őket nevelni (net megvonás,parancsolgatás stb)

Én megkérdezném tőle hogy mit szeretne tőlem, hogy viselkedjek vele szemben. Elkezdeném felnőttként kezelni, mosolyogni rá, és közös programokat kellene csinálnotok. Csinálnál neki egy kávét, odamész hozzá, megkérdezed hogy van stb. Kicsit kedvesebbnek lenni hozzá, nem parancsolgatni, ezzel ugyanis elkéstél. Most már más eszközökhöz kell folyamodni. Pl ezekhez amiket soroltam. Hátha még menthető egy kis kedveséggel.

Én is ezt csináltam utolsó, most pedig 5 évesen nagy csibész lett a lányból, szóval a csapkodás nem ér semmit. Kb hetek alatt rá fog jönni, hogy annál többet nem fog kapni, tehát nincs mitől félnie. Viszont van egy kaján vigyor az arcán, amikor látja hogy anyuka módszere már nem jön be, és tehetetlen. :)

De lehet próbálkozni...

Nem látok rá az életetekre nyilván, így nem tudhatom, hogy mi vezetett el ehhez az áldatlan állapothoz.

A lányod, így kívülállóként egy agresszív, önző kis diktátornak tűnik, aki jobb híján rajtad uralkodik.

Egy dolog miatt tudja ezt megtenni. Mert hagyod neki.

Amit én tennék a helyedbe.

Amikor úgy szól hozzád a lányod ahogy a kérdésbe írtad, azaz leordít, meg kioszt, fogod a cuccait, és kiba..szkodod neki a légcsőházba egy az egybe, majd rámutatsz az ajtóra, hogy nem kell 18 évig várnia, ha nem teszi amit kell, akkor tünés.

Ne félj. Elbarátnőzik egy két napig, aztán rájön hogy a nagyvilág nem is olyan egyszerű, és hazamegy. Na akkor majd tiszta lappal, és te is felnőtten kezdhetsz vele új alapokra helyezett kapcsolatot.

Nagy mértékben a te hibádnak gondolom, hogy ezt megengedi veled szemben a lányod, azonban nem hiszek a pszichiáter évekig tartó terápiájában, csak a sokkterápiát tartom hatásosnak. Szembesítened kell a lányodat azzal amit művel, és a viselkedésének a következményeivel is.

8-as! Kivágni a ruháit, hogy menjen? Rizikós. Szomszédom megcsinálta, 2 éve már, hogy nem jött haza a lánya.

Sajnos nem azért, mert bejött neki az élet. Harag. Dac. Ha beleroppan sem hátrál vissza...