Eredendően életképtelen vagyok?

Édesanyám ma jött látogatni. Olyan 1-2 hetente jön hozzánk unokázni.

Belépett, majd a következők történtek.

1, becsukogatta a konyhaszekrényeket,azt is megpróbálta,amit nem lehet,mert az ő által hozott konzervektől becsukhatatlan az ajtaja.

2, kihúzogatta az összes karácsonyi fényt

3, elfújta a karácsonyi illatgyertyát

4, megpróbálta visszaerőltetni a 4mm-es küszöbszélt a vécénél,ami kicsit fel van jőve,majd megkérdezte,h van-e itthon szög és kalapács.. az,hogy fém a küszöb,az nem zavarta..

5, mikor lementünk sétálni a kicsivel,rámszólt,h adjak rá sapkát és sálat , majd mikor leértünk, közölte,h izzad a gyerek,vegyem le róla a sálat legalább, majd mikor felértünk és kettőt köhintett a kicsi, rámrivallt,h miért vettem le róla a sálat

6, mondta,h séta közben menjünk el a piacra,vegyünk mandarint a gyerekeknek , elmentünk,megvettük,mikor hazaértünk leb*szott,h nem igaz,h nálam a piac a program a gyerekekkel.

7, elmondta,h lakástűz lesz a szikrázó égők miatt (led-esek ) , hogy olyan a konyha,mint a menekülttáborban, hogy a gyerek a küszöb alá fog szorulni vagy felszakítja vele a fejét (???) , hogy a tapéta fel fog gyulladni a gyertyától (üvegtartóban van,a faltól jó 15 cm-re), hogy 5 év gyereknevelés után azt sem tudom,hogy kell egy gyereket felöltöztetni (mikor mondtam,h ő mondta,hogy tegyem rá,vegyem le, szemforgatva mondta,h nehogymár neki kelljen következetesnek lennie).

Elfáradtam,kimerültem idegileg,ÉS NEM ÉRTEM!!! Tényleg enyire hülye vagyok az élethez?