Ti falaznátok a lányotoknak, ha közben kedvelnétek a barátját?

Dehogy szereti! Egy ilyen idiotat nem lehet szeretni! Sajnos en is ateltem ezt az elozo parommal. Kinszenvedes volt mellette mindennapom es tudod miert nem mertem szakitani? Mert a szuleim szerettek es tudtam, hogy inkabb melle fognak allni. Meg persze azert, mert 18 eves voltam es nem tudtam, hogy 5 ev mulva (azaz most) mennyire fogom banni azt az elpocsekolt remes 3 evet.

Falazz neki de utana mond meg hogy muszaj kilepnie ebbol a kapcsolatbol, mert nem, hogy nem lesz jobb de sokkal-sokkal rosszabb is lesz. Masreszt meg a fiuval is elbeszelgethetnel, hogy mit muvel a lanyoddal! Vagy azt akarod, hogy baratok nelkul, lelkileg megviselelt, maganyos fiatal legyen?

Sajnos rengetek ilyen esett van :(

Ebben az esetben NEM falaznék.

Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. A kedves lányod viselkedjen végre felnőtt módjára, és közölje a kaszanovával, hogy nem a rabszolgája, hanem a barátnője. Ha az adonisz felfogja, akkor jó, ha nem, akkor meg van elég normális fiatalember...

Kérdező: anyaként mondom azt, hogy NEM falaznék.

Egyrészt azért, mert meghagynám a lehetőséget a felnőtt lányomnak, hogy meccselje le a pasijával a dolgot (NE kezeld már gyereknek, ha a kapcsolatra érettnek gondolod- oldják meg ők ketten és a megoldás NEM a hazudozás körben)

Másrészt azért mert sem ilyen módon, sem más módon nem avatkoznék a gyermekem kapcsolatába, hacsak nincs baleset, életveszély vagy egyéb rendkívüli körülmény. Pont azért mert szeretem. És hidd el, nem azzal szereted, ha beállsz játékosnak a játsznáikba.

Harmadrészt ha a fiú téged felhív és keresi a lányt rajtad én halál nyugodtan visszakérdeznék, hogy kedves Karcsika: miért rajtam keresed?

Mivel inkább annak híve lennék, hogy ezt ők ketten oldják meg, csak végső esetben jelezném a dologról a véleményemet a fiúnak. (akkor is, ha egyébként ennek a szerinted jóravaló fiúnak a stílusa számomra ANYAKÉNT cseppet sem lenne szimptaikus... ami most kamaszszerelemben az ellenőrizgetés, az a házasságban a féltékenykedés és a korlátozás- így szereted a lányodat, hogy ezt szeretnéd neki a falazásoddal?)

pl. így:

"Észrevettem az utóbbi időben, hogy nagyon ellenőrzöd a lányom viselkedését, szereted kontrollálni az idejét. Nálunk ez nem szokás, gyerekkorában sem tettük ilyen módon. Bevallom, ez engem zavar- így most ha nem bánod, azt kérem, hogy ne nálam keresd, van telefonja."

Drága lányomnak pedig elmondanám ugyanezt: ha neki kell ez a kapcsolat, amiről nekem esetleg felnőttként, tapasztaltként az a véleményem, hogy nem jó irányba megy- akkor oldja meg a konflikutsait maga. Én itt leszek, ha VALÓDI segítségre (és NEM hazudozásra, falazásra) kellenék.

Kicsit elbeszélgetnék vele annak a kapcsolatnak az értékéről, amelyben a szeretett személynek hazudnunk kell... biztosan ezt kívánod a lányodnak? A ti értékrendetekben eza boldog és tisztességes kapcsolat?

Ha nem, akkor neked sem kell hazudni, nem kell az ilyen példamutatás, nem kell a játszmába bevonódás az igazán szerető és felelős szülőtől.

Minden jót.

Először csak egy barátnőjétől szigeteli el, aztán a többitől is, amikor meg majd összeköltöznek, majd tőletek a szüleitől is. Kívánom, hogy ne legyen igazam.

Nem, nem falaznék. Elmondanám az igazságot.

"Zavarni zavar, de ha magától nem lép ki ebből a kapcsolatból, akkor biztos szereti is.

Egyébként a fiú már szinte családtag nálunk, de persze a lányom boldogsága a fontosabb."

Ha a lányodnak ennyi esze van csak, az érthetö, mert még majdnem gyerek. De hogy neked sincs több, az komoly probléma.

Ha a fiú ennyire be akarja zárni, és "megtilt" neki dolgokat, akkor ennek csak rossz vége lehet.

A falazással csak a fiút támogatod a lányoddal szemben, mert ezzel azt mutatod, hogy szerinted jogos, ha rabszolgának akarja tartani.

A helyedben NEM falaznék a lánynak, hanem rábíznám, hogy vagy tisztázza a fiúval, hogy nem a tulajdona, vagy - ha neki feltétlen ilyen mértékü függöség kell - akkor meg vállalja azt, hogy nem talákozhat senkivel a fiún kivül.