Ti falaznátok a lányotoknak, ha közben kedvelnétek a barátját?
19 éves lányom van, 2,5 éve van együtt a barátjával. Nagyon rendes fiú, igazán megszerettem őt. Viszont úgy látom, hogy a lányom nem boldog mellette. Neki igazán sose szabtunk szabályokat a férjemmel, sose volt eltíltva a barátnőitól, hisz nem volt rá szükség. De a barátja nem ilyen. Ő szereti tudni, hogy mit csinál, ha nincs vele, kivel van, hol van..stb. Nem mehet a lányom nélküle nagyon el itthonról, ami jogosan zavarhatja a lányomat.
Van egy barátnője, akit a fiú nem kedvel és egyáltalán nem engedi, hogy találkozzanak. A lánynak hétfőn halt meg az apukája és a lányom mellette szeretne lenni, ezért a barátjának az mondta, hogy velem jön a mamájához és ott alszunk ma. Azt kérte, hogy mondjam azt, ha felhív megkérdezni, hogy velem van-e, hogy igen.
Őszintén nem szeretem, hogy hazudik neki, azt meg főleg, hogy belekever, de most talán kivételt kellene tennem és falathatnék neki. Mit gondoltok?
Dehogy szereti! Egy ilyen idiotat nem lehet szeretni! Sajnos en is ateltem ezt az elozo parommal. Kinszenvedes volt mellette mindennapom es tudod miert nem mertem szakitani? Mert a szuleim szerettek es tudtam, hogy inkabb melle fognak allni. Meg persze azert, mert 18 eves voltam es nem tudtam, hogy 5 ev mulva (azaz most) mennyire fogom banni azt az elpocsekolt remes 3 evet.
Falazz neki de utana mond meg hogy muszaj kilepnie ebbol a kapcsolatbol, mert nem, hogy nem lesz jobb de sokkal-sokkal rosszabb is lesz. Masreszt meg a fiuval is elbeszelgethetnel, hogy mit muvel a lanyoddal! Vagy azt akarod, hogy baratok nelkul, lelkileg megviselelt, maganyos fiatal legyen?
Sajnos rengetek ilyen esett van :(
Ebben az esetben NEM falaznék.
Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. A kedves lányod viselkedjen végre felnőtt módjára, és közölje a kaszanovával, hogy nem a rabszolgája, hanem a barátnője. Ha az adonisz felfogja, akkor jó, ha nem, akkor meg van elég normális fiatalember...
Kérdező: anyaként mondom azt, hogy NEM falaznék.
Egyrészt azért, mert meghagynám a lehetőséget a felnőtt lányomnak, hogy meccselje le a pasijával a dolgot (NE kezeld már gyereknek, ha a kapcsolatra érettnek gondolod- oldják meg ők ketten és a megoldás NEM a hazudozás körben)
Másrészt azért mert sem ilyen módon, sem más módon nem avatkoznék a gyermekem kapcsolatába, hacsak nincs baleset, életveszély vagy egyéb rendkívüli körülmény. Pont azért mert szeretem. És hidd el, nem azzal szereted, ha beállsz játékosnak a játsznáikba.
Harmadrészt ha a fiú téged felhív és keresi a lányt rajtad én halál nyugodtan visszakérdeznék, hogy kedves Karcsika: miért rajtam keresed?
Mivel inkább annak híve lennék, hogy ezt ők ketten oldják meg, csak végső esetben jelezném a dologról a véleményemet a fiúnak. (akkor is, ha egyébként ennek a szerinted jóravaló fiúnak a stílusa számomra ANYAKÉNT cseppet sem lenne szimptaikus... ami most kamaszszerelemben az ellenőrizgetés, az a házasságban a féltékenykedés és a korlátozás- így szereted a lányodat, hogy ezt szeretnéd neki a falazásoddal?)
pl. így:
"Észrevettem az utóbbi időben, hogy nagyon ellenőrzöd a lányom viselkedését, szereted kontrollálni az idejét. Nálunk ez nem szokás, gyerekkorában sem tettük ilyen módon. Bevallom, ez engem zavar- így most ha nem bánod, azt kérem, hogy ne nálam keresd, van telefonja."
Drága lányomnak pedig elmondanám ugyanezt: ha neki kell ez a kapcsolat, amiről nekem esetleg felnőttként, tapasztaltként az a véleményem, hogy nem jó irányba megy- akkor oldja meg a konflikutsait maga. Én itt leszek, ha VALÓDI segítségre (és NEM hazudozásra, falazásra) kellenék.
Kicsit elbeszélgetnék vele annak a kapcsolatnak az értékéről, amelyben a szeretett személynek hazudnunk kell... biztosan ezt kívánod a lányodnak? A ti értékrendetekben eza boldog és tisztességes kapcsolat?
Ha nem, akkor neked sem kell hazudni, nem kell az ilyen példamutatás, nem kell a játszmába bevonódás az igazán szerető és felelős szülőtől.
Minden jót.
Először csak egy barátnőjétől szigeteli el, aztán a többitől is, amikor meg majd összeköltöznek, majd tőletek a szüleitől is. Kívánom, hogy ne legyen igazam.
Nem, nem falaznék. Elmondanám az igazságot.
"Zavarni zavar, de ha magától nem lép ki ebből a kapcsolatból, akkor biztos szereti is.
Egyébként a fiú már szinte családtag nálunk, de persze a lányom boldogsága a fontosabb."
Ha a lányodnak ennyi esze van csak, az érthetö, mert még majdnem gyerek. De hogy neked sincs több, az komoly probléma.
Ha a fiú ennyire be akarja zárni, és "megtilt" neki dolgokat, akkor ennek csak rossz vége lehet.
A falazással csak a fiút támogatod a lányoddal szemben, mert ezzel azt mutatod, hogy szerinted jogos, ha rabszolgának akarja tartani.
A helyedben NEM falaznék a lánynak, hanem rábíznám, hogy vagy tisztázza a fiúval, hogy nem a tulajdona, vagy - ha neki feltétlen ilyen mértékü függöség kell - akkor meg vállalja azt, hogy nem talákozhat senkivel a fiún kivül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!