Akik házasságban élnek és minden nap reggel délben este hívják telefonon az anyukájukat. Válaszolnátok nekem?

Az ilyen ember nem felnőtt, hanem kisgyerek. Költözzön anyucihoz, és akkor nem kell ennyit telefonálni.

Mi nem telefonálunk naponta a szüleinkkel, egyikünkse, nemhogy naponta többször... Max annyiért szoktunk telefonálni, hogy mikor és hol találkozunk, de nekem abszurd megbeszélni, hogy mi történik, mi történne? Egy átlag ember élete annyira izgalommentes, hogy heti egy beszélgetésbe bőven belefér, hogy mi történik. De én is ismerek olyat, aki a nagyanyjával beszél naponta többször is, és a legapróbb részletelig el kell meséljen neki mindent, ami történik.

Én folyton fent vagyok messengeren és bizony meg szoktam kérdezni a lányomat reggel,hogy mit művelt éjjel a drágalátos unokám,hagyta-e aludni,vagy ha beteg akkor volt-e láza meg ilyenek! A felnőttek magánélete nem érdekel!:)Remélem kielégítettem a kíváncsiságodat!

Ha valaki beteg unokája felől érdeklődik az természetes. Ha minden nap molesztálja a fiatalokat az meg beteges.

Én általában kétnaponta beszélek a szüleimmel, de van, hogy naponta jön ki. A párom kb. hetente egyszer. Én így szoktam meg, nem érzem gyerekesnek. Főleg, hogy ezek a beszélgetések kb. 3-4 percesek, ilyenkor szoktam a 14 éves öcsikémmel is beszélgetni. Bár szerintem ehhez senkinek semmi köze. Ha te nem akarod, ne hívd őket gyakran.

Mondjuk azt nem tudom, hogy miféle elégtételt jelent lepontozni valakinek, csak azért, mert az ő fejére tojnak a szülei.

Én viszont nem anyámmal élek egy házban. Égyébként azt tudom rá mondani hogy világ életében egy farokbolond s ha kell a hugomat képes egyedűl hagyni egy hét éves iker párral melyek nem a tesvéreim és egész nyáron én figyeltem oda rájuk ne hogy gond legyen velük. Olyan mindt akit be hipnotizáltak hogy ő neki a mostantol a farkak körűl forogjanak a feje körűl a gondolatai a helyett hogy a gyerekeivel törődne.

Én ingyen beszélek anyummal. Reggel 9 körül megcsörgetem, hogy felébredtünk, ha nem jelentkezem akkor ő csörget meg, hogy felébredtek. Ha lement a reggeli szokásos hercehurca, akkor beszélgetünk kicsit, meg egyszer nap közben is. Megbeszéljük a gyerekek dolgait, hogy indult a nap, mi volt az oviban, milyen volt az éjszaka, meg ilyenek. Ezen kívül néha ő panaszkodik, néha én. De az egész napos gyerektársaság mellett jól esik egy "normális" beszélgetés, főleg mikor a párommal csak este tudok szót váltani.