Nővérem 32 évesen otthon lakik, és anyámat kikészíti. Mit csináljak?

Kb mintha az én nővéremről írnál,meg anyumról. Soha semmibe nem ad bele, egy kenyeret sem vesz. Elköltözni nem tervez, csak úgy gyűjti a pénzt. Nővérem eléggé megkeseredett a saját problémái miatt, így ha valamire bepörög akkor anyával úgy beszél, mint a kutyával. Aztán meg 10 perc múlva már úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Szóval neki elég fura tikkenései vannak már.

Anyum segíti, eltartja, támogatja, mert ahogy ő mondja: "mégis csak a gyerekem". Nekem teljesen semleges vele a kapcsolatom. Évente 1-2 alkalommal látom és azonkívül nem tartjuk a kapcsolatot. Engem nagyon felbosszant az egész felfogása. Hogy rendben, hogy otthon lakik, de hogy eltartatja magát, mint egy hercegnőt, miközben jól fizető állása van. Még ha azt mondaná, hogy lakásra gyűjt, de nem, ő nem akar se utazgatni, se elköltözni, semmire sem szeretne költeni...

"és én meg elnézzem hogy anyámat tönkreteszi ?"

Megértem, hogy rossz érzés neked ezt látni, de édesanyád felnőtt ember, az ő otthonáról és az ő életéről van szó.

Ha ő nem hozza meg azt a döntést, hogy a lánya nem élhet ott tovább ilyen feltételek mellett, akkor te nem tudod helyette megtenni. Legfeljebb elmondhatod neki az észrevételeidet, megkérdezheted, hogy ez neki rendben van-e így, eseteleg beszélgethetsz erről a kérdésről a tesóddal is, de anyukád életét nem élheted.

Ha változtatni akar ezen, azt neki kell meglépnie, felvállalnia.