Az ilyen szülő hogy várhatja el a "gyerekétől", hogy öregkorában támogassa?
Rokonunk mesélte, hogy mi volt.
A "gyerek" most 34 éves, az apuka 69.
És rokonunk mesélte, hogy az apuka soha nem akarta a gyereket, nem foglalkozott vele, egy csepp szeretetet sem adott neki soha. Elválni ugyan nem vált el, de vagy szépen levegőnek nézte a gyerekét, vagy éreztette vele, hogy csak egy kolonc a nyakán, egy megtűrt személy. Sajnálom a gyereket, de már felnőtt, elköltözött, családja van. A szülei elváltak.
Apuka 69 éves, nehezen tudja ellátni magát, így hirtelen eszébe jutott, hogy van egy fia. Elment hozzá, hogy segítséget kérjen tőle. A fia meg "nekem nincs apám, tűnjön el innen" kijelentéssel rávágta az ajtót.
Természetesen apuka fel volt háborodva, mert milyen dolog az ilyen, amikor ő "FELNEVELT" egy gyereket.
Őszintén szólva komolyan nem értem. Ha nem adott neki egy csepp szeretetet sem, nem is akarta, és éreztette vele, hogy csak nyűg a nyakán, akkor hogyan várhatja azt el, hogy majd a "gyereke" idős korában támogatni fogja?
Vagy csak én nem értek ezzel egyet?
Az anyuka teljesen megérti a gyerek álláspontját.
Ti mit gondoltok erről az esetről?
Tudtok ehhez hasonlókat? Miért hiszik azt egyesek, hogy annyi bőven elég, ha "megcsinálom" a gyereket? (nem provokálásnak írtam ki a kérdést)
válasza:egyetértek
csak biológiai apja
én is elhajtottam volna
válasza: válasza: válasza: válasza:Sok mindent lehet csinálni az életben, csak aztán viselni kell a következményeket.
Megértem a fiút, neki családja van, felesége, gyermeke(i), róluk kell gondoskodnia, nem egy majd' 70 éves heréről.
válasza:1. Az apa azért biztosította a lehetöséget a gyereknek, arra, hogy legyen miböl felnönie, szóval azért nem lehet mondani, hogy nem adott semmit. (Ez azért túlmegy a "megcsináltam a gyereket" szinten - az ellen az, ha eltönt volna a gyerek megszületésekor a gyerek életéböl)
2. A "rokon mesélte" dolgokra adni nem érdemes, mert a legtöbbször a fele sem igaz.
3. A gyerek hiába "vágta rá az ajtót" az apjára,, ha az apa a bírosághoz fordul, akkor a gyerek köteles lesz fizeteni neki szülötartást.
válasza:Az anyja is megerősítette, hogy így történt.
Nem voltak közös kasszán a szülők, anyuka mesélte, hogy semmit nem vett soha a gyereknek, kb mintha egy lakótárs lett volna az apa.
válasza: válasza:igen tudok hasonlót, és 100%ig ebben a szituban vagyok. Apámtól egy cseppnyi szeretetet, kedves szót nem kaptunk a tesómmal. Azt hitte hogyha van pénze azzal mindent megold majd. annyi a szerencséje hogy a testvéremnek hatalmas nagy szive van. elhiszem hogy fontosak az anyagiak, hogy stabilak voltunk, és ezt apámnak köszönhetjük, de ettől függetlenül amikor az ilyen emberek egészségesek, nem gondolnak bele, hogy ha majd megbetegednek akkor a pénzével nem fog semmire se menni, mert lehet az orvosok segítenek, vagy beadják egy otthonba, de az is lehet hogy a családja soha többet rá se néz... és ez a fájdalmasabb része.
Tehát ahogy tesóm mesélt róla és hallgattam, elhatároztam hogy én is szeretném látni.
láttam az arcán hogy boldogtalan. Utólag már rájött, hogy amikor a pénz nem ér semmit, mik azok a dolgok amik örömet tudnak okozni az életbe. Persze ilyenkor már késő. És szerintem amikor egy ilyen szülőt "cserben hagynak" akkor nagyon sok dologra rájön.... Csak éppen ezekre 50 évvel ezelőtt kellett volna.
És neki se könnyű feldolgozni ezeket. próbáljuk segíteni, hogy legalább ezt a kis időt ne töltse olyan boldogtalanul. csak éppen a saját gyerekeit se ismeri, és nem tud róluk semmit...
Tehát az a történet vége hogy tényleg nem érdemelné meg, annyi vita és rosszindulat után hogy mellette legyünk. de anyukám azt mondta hogy büszke ránk hogy meg tudtunk neki bocsátani. és lehet szeretni sose fogom, de gyűlölni se gyűlölöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!