Van itt olyan, akinek annyira megromlott a kapcsolata a szüleivel, hogy később élete nagy eseményeire se hívta meg őket?
Figyelt kérdés
Nem túl jó a kapcsolatom a szüleimmel, anyukám pszichésen beteg lett, apám nem hagyja, hogy az orvosának bemutassam a hangfelvételt, mert anyámnak az állása is veszélybe kerülne, apám meg ezt nem vállalja, viszont soha nem voltam nekik elég jó akkor se, amikor ez a betegség nem állt fenn, mindig a más ember gyereke volt nekik az etalon. Soha nem adtam nekik okot arra, hogy így viselkedjenek, és nagyon bánt, hogy másoknak jó a kapcsolatuk a szüleikkel, engem meg az enyémek csak piszkálnak. Egyszerűen odáig jutottam, hogy nem akarom, hogy az életem részei legyenek később, amint sikerül végre elköltöznöm (sajnos ennek anyagi akadályai voltak korábban, így most, 30 évesen keresem a lakásokat), ha egyszer lesz párom, nem akarom, hogy ismerjék, nem akarom, hogy ott legyenek az esküvőmön, ha egyszer férjhez megyek, és ha egyszer lesz gyerekem, nem merném rájuk bízni.2015. márc. 1. 17:26
1/30 anonim 
válasza:
válasza:Nincs ilyen tapasztalatom, de ezek a te eseményeid, azt hívsz meg, akit akarsz. Ne az illendőség motiváljon, hanem, hogy mi tenne boldoggá. Olyan embereket hívj leendő esküvődre, akiknek a jelenléte megnyugvással és szeretettel tölt el, ne olyanokat, akik csak feszültséget generálnak benned.
2/30 A kérdező kommentje:
Szégyellem, hogy ilyen a családom. Mennyire tolerálják ezt az emberek, esetleg egy társ, aki nem ilyen családban él?
2015. márc. 1. 17:36
3/30 anonim válasza:
válasza:Elhiszem. Ez egyénfüggő. Akinek számítanak a külsőségek, annak valószínűleg fontos, hogy minden rendben legyen körülötted. Aki szeret, az így is fog, bármilyen körülmény ellenére.
4/30 anonim válasza:
válasza:Az a társ aki az alapján dönt, hogy milyenek a szüleid az nem való társnak.
Bevallom engem nem az lep meg, hogy a szüleid olyanok amilyenek, és te ezt szégyelled. Nyilván te éltél velük, te élted át a dolgokat ezért az érzelmeid érthetőek is. De azt már én sem értem, hogy ha ennyire rossz volt, ennyire szégyelled őket, hogy hogy még 30 évesen is velük élsz? Miért őket hibáztatod, hogy 30 évesen még nem haladtál egy kicsit sem előre? Hogy 30 évesen feltegyél egy olyan kérdést, hogy jaj az a férfi akinek kelleni fogok , hogy fogja majd tolerálni a szüleim viselkedését? AZ eszedbe sem jut, hogy aki téged választ az nem a szüleiddel akar élni? Ez a kérdés olyan mintha 13-14 éves írta volna, és nem egy felnőtt nő. Mintha mentálisan visszamaradott lennél.
5/30 A kérdező kommentje:
#4 - Egészen kicsi korom óta azt kaptam a családomtól, hogy élhetetlen, szerencsétlen vagyok és lesz majd belőlem egy utcaseprő. Akármit csináltam, nem tudtam nekik jó lenni, igen, vágytam a szeretetükre, az elfogadásukra, az elismerésükre, pénzt kaptam az 5-ösért, de 3-astól lefele vissza kellett fizetni. Iszonyúan lerombolták az önbizalmamat, a nagymamám nevelési eszköze a vessző volt, pici korom óta remeg a kezem. Balhéztak, amikor dolgozni kezdtem főiskola mellett, ellenezték az iskolaválasztásaimat (közgazdasági szakközép, majd informatika, most munkában hasznát veszem mindkettőnek). Viszont belecsöppentem a "válság" időszakába, és egyszerűen nem volt stabil munkahelyem, dobáltak összevissza, a 19. cégnél vagyok, itt már több, mint 2 éve, de ezelőtt nem volt szerencsém, és rajtam nem múlt. Nem tudtam kollégiumba költözni, mert nem másik településről jártam be, albérletet próbáltam, de ráfizetés volt, nem volt stabil jövedelmem, volt, hogy csak minimálbért kaptam, és nem volt senki, akivel összeköltözhettem volna. Rájuk voltam utalva anyagilag. Mostanra van pénzem egy kis garzonra, nem a legjobbra, de egy lyukra talán, hitelre már nem elég a jövedelmem. Nem akarok segítséget kérni a családomtól.
2015. márc. 1. 17:56
6/30 A kérdező kommentje:
#4 - Bocs, örülök, hogy te valószínűleg nem így nőttél fel, nem volt sok kapcsolatom, és félek a megbélyegzéstől a szüleim miatt, akár azért, mert eltitkolnám őket, akár amiatt, mert nem, és megtudnák, milyenek valójában. Anyám a betegsége miatt sok furcsa dolgot mond és tesz. Én soha nem akarok olyan állapotba kerülni. És ez csak az egyik dolog.
2015. márc. 1. 18:11
7/30 anonim válasza:
válasza:Elég sokan jönnek sokkal rosszabb családi körülmények közül is. Te valószínűleg nagyon érzékeny vagy.
Kizárhatod őket, ha nem tetszenek.
8/30 A kérdező kommentje:
Annál rosszabb nincs, hogy a saját családom bánt, fizikailag vagy mentálisan.
2015. márc. 1. 18:24
9/30 anonim válasza:
válasza:Anyukám pl. sokkal rosszabbakat is megélt a saját családjában, mégis ittvan, a pozitívumokra koncentrál, boldog és kiegyensúlyozott. Ha te ezeket nem tudod egyedül feldolgozni, akkor fordulj szakemberhez. Mert így esélyed sincs normális kapcsolatra, míg így viszonyulsz magadhoz. Valószínűleg ugyanolyan embert és életet fogsz magadhoz vonzani, mint amilyet otthon láttál. Először gyógyítsd meg magad, kérj segítséget ,ha kell.
10/30 A kérdező kommentje:
Gondolod, hogy túl nagy kérés a családomtól az, hogy szeressenek?
2015. márc. 1. 18:35
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!