Van itt olyan, akinek annyira megromlott a kapcsolata a szüleivel, hogy később élete nagy eseményeire se hívta meg őket?

4-es vagyok.

Azért mertem hangot adni arra, hogy téged sem értelek, hogy 30 évesen még otthon vagy, mert bár a családot nem mi válasszuk meg, de lehet ellene tenni egy bizonyos kor után, hogy ne kelljen továbbra is elviselnünk.

Én is tudnék mesélni a családomról. Te már egy picit szerencsés voltál mert kaptál az ötösödért 500 forintot. Tudod én mit kaptam? Elmondom neked. Agresszív alkoholista anyámtól akkora pofont, mert mertem örülni, hogy pl rajzból ötös lettem , hogy a falhoz csapódva kitörtek a fogaim. Vagy a még agresszív apámnak teljesen természetes volt, hogy előtte vegyem le a bugyimat, így ellenőrizve, hogy "nő lett" belőlem. Az anyám meg csak röhögött alkoholos mámorában, hogy ez így helyes. Szóval tudnék kisebb regényt írni, hogy hányszor tépték csomóban ki a hajam, vagy miért nem mentem sokszor napokig iskolába, mert nem figyeltek, és monoklim lett. De veled ellentétben én 17 évesen inkább elmentem. 13 éves korom óta titokban gyűjtöttem a kis pénzemet, amit sörösüvegek visszavitelével és időnként rokonoktól kapott karácsonyi pénzellek emelkedett. 17 évesen elvégezve egy szakmunkásképzőt, volt annyi pénzem, hogy egy szobát béreljek. Hónapokig nem ettem csak vajas kenyeret mert ez volt a legolcsóbb. De még így is boldog voltam. Majd szépen lassan az évek folyamán egyre jobb lett.

Én mint írtam pontosan átérzem a szülők kegyetlenségeit, de nem értem, hogy ha ennyire pocsék volt, miért vártál 30 évet?? Azért olyan rossz mégsem lehetett ha 20 évesen nem menekültél és még további 10 évig otthon maradtál.

igen, apámmal. Utált engem, kihasznált, anyum ellen hangolt gyerekként, anyu ellen használt föl. Folyton szidta az anyámat, bántott, lenézett. Mások előtt persze én voltam a trófea, a jajjdekisokos-ügye-szép kicsilánya. Nehogy véletlen valaki elhiggye nekem, hogy amúgy egy mocsok. 16-18 éves korom óta nem láttam. Ő sem töri magát, hogy keressen, én sem kívánom őt látni soha többé.

Férjem, gyerekeim nem ismerik, tudják, hogy a nagyapjuk gonosz ember és csak bántani akarja őket is. Legjobb döntésem egyike volt, amikor azt az embert kizártam az életemből.

Igen nálad más volt. Téged apád nem zaklatott szexuálisan, nem erőszakolt meg, és nem kellett minden hónapban a menstruációd bizonyítékát megmutatni neki. Szerinted ha ebben nincs érzelmi zsarolás is akkor nem tudod mi az.

Na mindegy, Én már túl vagyok rajta, tovább léptem, és nem hagyom, hogy közel 40 évesen a szüleim agresszív viselkedése miatt tovább szenvedjek.

Egyébként az sem mentség, hogy apádnak kapcsolatai miatt nem mentél el otthonról. AZ én apám a nagy szocializmusban rendőrfőnök volt, hát neki is voltak kapcsolatai. De nem sokat ért el vele amikor 18 éves lettem. Tanácsolom, hogy menj el egy specialistához. aki segít abban, hogy felnőtt emberként végre kilépj a szüleid árnyékából. Ha nem teszed meg, akkor teljesen mindegy,hogy a jövendőbelid mennyire tolerálja majd a szüleidet. Mert nem a szüleid lesznek azok akik miatt a kapcsolataid tönkre fognak menni.

te csak gyártod a kifogásokat. Azt írod, hogy kiskorod óta szenvedtél a szüleid miatt. Lehettél volna leleményes, és akár 10 éves korod óta gyűjtheted volna a kis pénzedet. Azt meg ne mond, hogy te 30 éves korodig soha 1 forintot nem kaptál vagy szereztél. Nálam volt, hogy 1 hét alatt mindössze 1000 forintot tudtam félre tenni. D sok kicsi sokra megy, és pár évvel később lett volna annyi pénzed, hogy egy szobát kivegyél valahol. Nem kell egyből 50 ezres garzonra rámenni, elég egy szoba..

A másik, hogy nem kerül pénzbe az sztk-s pszichológus. Persze gondolom most jön az új kifogás. Oda nem mész mert ők pocsékok..Elárulom.. Jó szakemberek azok is..

Kifogásokat könnyebb gyártani mint tenni a jobb jövőért. De a te életed úgy nyavalyogsz ahogy akarsz, neked lesz rossz nem nekünk.