Anyák, a ti nehézségeiteket is lekicsinyli a környezetetek a sokgyermekes egyedülálló anyukákra mutogatva?

És nem készültök ki ettől? Én utálom. Attól, hogy nem egy focicsapatnyi gyereket nevelek totál magamra maradva, még nem lehetnek nehézségeim? Egy gyerekkel is előfordul, hogy háromfelé kellene osztódnom. Jelen esetben pénteken fontos munkamegbeszélésem lenne, ugyanekkor a kiszemelt iskola igazgatói tájékoztatójára kéne elmennem, és ezzel egy időben a gyerekemet kéne elvinnem edzésre. Fogalmam sincs, hogy oldom meg, mert a szüleim is elutaznak, a gyerek apja sem ér rá, mire az egyik barátom azzal reagált minderre, hogy az ő volt csaja 4 gyereket nevelt egyedül semmi segítséggel szuperül, a volt felesége pedig mindkét gyereküket panasz nélkül felnevelte a válásuk után.

Amikor pedig még egyetemre is jártam, nem tudtam elmenni egy vizsgára, mert a 9 hós lányomat kellett kórházba vinnem egy nem múló hányás-hasmenős vírus miatti kiszáradással (végül 5 napot marasztaltak bent), erre a női oktató azzal reagálta le a dolgot, hogy ő a harmadik gyereke párhetes korában csinálta a második államvizsgáját, szóval ne drámázzak.

Megőrülök attól, hogy sosem csüggedhetek, nem hibázhatok, nem lehetek fáradt, vagy elcsigázott, mert az én gondjaim semmik a többi anyáéhoz képest.

Veletek is van így?