Két- vagy többgyermekes szülők! Van olyan, hogy az egyik gyerekét jobban szereti az anya/apa mint a másikat?

Én még olyat nem hallottam, hogy valamelyik gyereket jobban szeretik - akkor nem is létezik?

Szerintem vannak ilyenek. Miért ne lennének? Elég furcsa lenne, ha mindenki csak az egyik gyerekét tudná szeretni.

Aki nem tudja egyforma erősséggel szeretni a gyerekeit, az alapból nem volt anyának való. Lehet, hogy vannak gyerekei, de nem anya.

Szerintem igenis van különbség,érzem.

Édesanyám engem 21 évesen szült,öcsémet 16 évre rá,tervezett gyerekként.

Úgy látom,öcsike a jobb.

Tényleg van különbség szerintem. Az tökre nem igaz, hogy az idősebb a kedvenc, én vagyok az idősebb, egy húgom van, nem én vagyok a kedvenc, legalábbis anyám szemében (mindketten lányok vagyunk, szóval még csak az se lehet, hogy anyám lányt akart, ezért szereti a húgomat jobban). Ráadásul előttem volt egy 16 hetes terhességmegszakítása súlyos fejlődési rendellenesség miatt anyumnak (tervezett baba lett volna), úgyhogy én már tényleg nagyon-nagyon várt gyerek voltam, mégse én vagyok anyám kedvence. Apámé viszont igen.

Szerintem abban rejlik a titok nyitja, hogy melyik gyerek természete hasonlít jobban a szülőjére. Anyám és a húgom nagyon hasonlóak, így nyilván jobban kijönnek. Minden ismerős, barát, rokon szerint nekem sokkal jobb természetem van, anyámnak mégis mindig a húgom volt a sztár. Annyira, hogy nem is látja tisztán: én soha semmit nem tudtam olyan jól csinálni, a húgom ügyesebb, gyakorlatiasabb, önállóbb szerinte. Csak egy példa erre a sok közül: 24 évesen velük lakik még, pedig már 2 éve nem tanul, dolgozik, de nem ad haza pénzt, a fizuja kifolyik a kezéből, anyu takarít utána a szobájában, főz rá, kísérgetni kell orvoshoz, és folyton fuvaroztatja magát. Ezzel szemben én 23 éves korom óta külön lakom a férjemmel (akkor még csak párommal), a saját lábamon állok, anyagilag és minden téren, mindent mindig is intéztem és megoldottam egyedül. De anyu szerint kettőnk közül a tesóm önállóbb és életképesebb :D

Apámnak viszont én vagyok a kedvence, nem is csoda, kiköpött olyan vagyok, mint ő, ugyanolyan temperamentumom, a természetem egy-két apróságot leszámítva. Ő mondta is egyszer, hogy "apa kislánya" mindig is én leszek, mert én vagyok olyan, mint ő, ráadásul kettőnk közül én voltam mindig is bújósabb, kedvesebb. Nyilván ezt a húgom előtt nem mondja, csak nekem mondta egyszer, mikor ilyesmiről beszélgettünk.

Amúgy szerintem minden normális szülő igyekszik nem mutatni, hogy melyik gyereke áll közelebb hozzá, de ez azért sokszor nem sikerül, mint ahogy itt is láthatjuk a példákon. Én az elsőt várom most, kettőt szeretnénk, kíváncsi leszek. De abszolút logikusnak tartom szülő-gyerek kapcsolatnál is, hogy az egyik "szimpatikusabb" a szülőnek, könnyebben kijön vele, de ettől még nyilván szereti a másikat is.

Mi ketten vagyunk tesók, 20 hónap van köztünk, volt olyan amikor veszekedtem anyuval és apuval hogy őt jobban szeretik mint engem. Két éve már majdnem három hogy a tesóm cukorbeteg lett amikor 14 éves lett, és ennél fogva még jobban óvták, és én is óvom és féltem, nagyon jó testvérek vagyunk, szeretjük egymást. Az öcsém nagyon sokat jelent nekem, sosem marakodtunk, csak nagyon ritkán, de mindig együtt játszottunk, és egymással beszéltünk meg sokmindent. Anyu mindig is láthatóan szerette a tesómat, velem egészen másképp beszélt és viszonyult hozzám. Nem tudom már hogy mikor kaptam anyutól utoljára egy puszit, ölelést.

Apu sosem ölel meg és nem ad puszit,

de ő viszont valószínű azért mert még a szüleit sem látta sosem és senkinek sem tudta az érzelmeit kimutatni.

Én apás voltam, vagyok is, és anyut is nagyon szeretem. Felneveltek, és hálás vagyok nekik.:)

"Viszont abba belegondoltatok, hogy akkor a gyerek is jobban szereti/szereteti az egyik szülőt?"

Szerintem igen, de nem úgy fogalmaznám meg, hogy jobban szereti, hanem ahogy fordítva is, jobban kijön vele. Mivel nekem ez apuval volt meg, én is inkább apás voltam, a húgom anyás. Ettől még nyilván imádom anyukámat is, de tény, hogy apával jobban elvoltam mindig.

23-as