Miért van az, hogy sok fiatal gyerek, kamaszok, úgy érzik, hogy a szüleik rosszat akarnak nekik és szemetek velük?

Egy kamasznak kevés esetben van racionális érvrendszere. Azért mert csak. Ő gondol valamit, akar valamit aztán ha az nem úgy lesz akkor persze, hogy az elsődleges akadályozó tényező ebben a szülő és rá kell haragudni abban a pillanatban.

Aztán a nehezebb típusok kikészítik a szülőt és mire idegroncs lesz szerencsétlen, addigra belátja a már felnőtt gyerek is, hogy igazad volt anyuka, apuka.

Na az ilyen hozzád hasonlókból lesznek anyuci pici fiacskái...

A kamaszkor a lázadásról szól és ez nem véletlen. Így van programozva az ember. Ez az az időszak, amikor a gyerek befejezi a szülei utánzását és kialakul az önálló személyiség.

Ezeken a dolgokon az emberek nagytöbbsége átmegy. Hormonálisan olyan löketet kap az ember, hogy hirtelen nem tudja feldolgozni. Hasonló löketet kap az ember, mikor szerelmes, és mikor szülővé válik. Szülőként legszívesebben még mászókázni se engedném a gyerekem, mert félek, hogy leesik.:D Szülőként próbáljuk mindentől megóvni a gyerekeinket, megpróbáljuk úgy alakítani az életüket, ahogy mi szeretnénk alakítani a sajátunkat, ha ezze. a tudással, élettapasztalattal, ami jelenelg van, visszamehetnénk az időben és újra tinik lehetnénk. Tudjuk, hogy milyen hibákat vétettünk és szeretnénk, ha nekik már nem kéne ugyanazokat elkövetni, nem értjük, hogy miért nem hallgatnak a tapasztaltra, ők pedig azt hiszik, hogy nem voltunk abban az élethelyzetben, nem tudhatjuk. Csak mikor felnövünk, akkor látjuk be, hogy igazuk volt a szüleinknek. De akkor már késő.

Nem voltam lázadó típus nagyon, egy év volt az életemben, mikor "lázadtam" és nem éreztem annak, azt éreztem, nekem jogom van erre, mert az én életem, had döntsem el én, hogy mi legyen vele. Következő évben visszagondoltam, hogy mit tettem előző évben és meg voltam hökkenve magamon, hogy én ezt hogy engedhettem meg magamnak. Hibáztam, de megtettem mindent, hogy kijavítsam. Mindenki a saját kárán tanul. Az én gyerekeim még picik. Van még minimum 8 évem, hogy az első beleérjen a korba. Csak remélni tudom, hogy haverok maradunk arra a pár évre is.

szerintem pont hogy nem ilyen kérdések vannak itt.

olyanok tesznek föl itt kérdéseket, akiket súlyosan bántalmaznak a szüleik érzelmileg és/vagy fizikailag.