Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért kell érzelmileg zsarolni...

Miért kell érzelmileg zsarolni azért, mert összeköltöztem a barátommal? Tényleg ilyen önző lenne a családom?

Figyelt kérdés

Sosem éreztem, hogy annyira ehhez a családhoz tartoznék... Mármint tökre nem illek ide. Apa, anya és a nővérem is imádnak a középpontban lenni, átgázolnak bárkin a céljaik miatt.

Én sosem akartam népszerű lenni, kiskoromtól kezdve utáltam a figyelmet, pedig anya nagyon erőltette. Minden műsorban "főszerepet" kellett vállalnom, táncolni jártam, zeneiskolába, fellépésekre. De én ilyenkor rettenetesen izgultam, 14 évesen szedtem össze a bátorságomat és mondtam azt, hogy elég. Azóta nem kell szavalóversenyekre járnom, se táncfellépésekre és hasonlókra sem, az iskolai műsorokban én inkább a háttérben vagyok.

3 éve együtt vagyok a barátommal és itthon ezt nehezen viselik. Zavarja a szüleimet, hogy nem olyan fiú, akit elképzeltek nekem, a nővérem féltékeny, mert nem csak arra kellettem a barátomnak, hanem kapcsolatot akart. Mert neki sosem jött össze egyik kapcsolata sem, pedig srác függő, mindig kell, hogy legyen mellette valaki, akit hülyíthet, vagy aki éppen kihasználja.

Itthon mindig azt éreztem, hogy meg kell felelnem, folyamatosan a tesómhoz hasonlítottak, hogy "bezzeg ő...". Nem vagyok olyan szörnyű, egyszerűen csak mások vagyunk, ezt anyáék nem fogadják el.


Elmondtam otthon, hogy az érettségi után hozzáköltözöm a barátomhoz. Először jött az, hogy mégis miért és akkor elmondtam. Akkor anya mondta, hogy minden más lesz, egy hangos szó nem lesz (anya rengeteget kiabál, nehezen viselem), dolgozunk majd azon, hogy jól érezzem magam. Csak szerintem ezt nem 18 év után kellene elkezdeni...

Mondtam, hogy ez szép és jó, de akkor is megyek. Na utána jött a fekete leves, megkaptam, hogy mehetek máris, ne várjak az érettségiig, pakoljak azonnal. Meg hogy oda (mármint apáékhoz) ne menjek, ha vége lesz a kapcsolatomnak, mert lecseréltetik a zárakat, nekik olyan gyerek nem kell, aki így menekül tőlük.


Eljöttem, a barátommal boldogok vagyunk és tényleg, azóta sokkal nyugodtabb vagyok, ez látszik is rajtam.


Viszont a szüleim nem igazán tartották be, hogy "ők felém sem fognak nézni". Anya igazából kb. naponta felhív, apával is összefutottam ma és hallgathattam, hogy mennyire rossz, hogy nem vagyok otthon, még a hangulat is más... De mikor anya elveszíti a türelmét, akkor azzal csapja rám a telefont, hogy jobb is így. Később úgy keres, mintha nem történt volna semmi...


2015. ápr. 7. 16:07
 1/8 A kérdező kommentje:

A másik kérdésem pedig az, hogy szerintetek lesz valaha normális kapcsolatom velük?

Csak mert olyan rossz látni, hogy pl. itt vannak a barátom szülei, a lányuk 16 évesen külföldre ment tanulni és azóta már ott is jár egyetemre. De ha Budapesten van, akkor nem az megy, hogy mennyire nem tisztelik emiatt, hanem örülnek, mert boldog.

A barátommal sem viselkedtek soha így. Sőt, a gimnázium után kapott egy saját lakást, de ugyanolyan jó a szüleivel a kapcsolata, mintha otthon lakna velük.

2015. ápr. 7. 16:10
 2/8 anonim ***** válasza:
31%

Csúnyán hangzik de vissza kell adni a családodnak azt amit te kapsz tőlük. Ne vedd fel anyudnak a telefont vagy ha fel is veszed mondd meg hogy nem érsz rá, amúgy is azt mondta nem fog keresni, akkor ne zaklasson, stb.

Elhiszem hogy fáj a dolog, meg idegesít, de el kell tőlük szakadnod, ha nem akarod hogy kiidegeljneke.

2015. ápr. 7. 16:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Igen, tényleg ennyire önzők. Sajnos, neked ilyen lapok jutottak. Koncentrálj arra, hogy boldogok legyetek! Ne engedd ezt tönkretenni! Hogy lesz-e valaha normális a kapcoslatotok? Majd ha felfogták, hogy nem szorulsz rájuk, akkor talán egyenrangú felekként még lehet esély, néhány év múlva! Addig kitartás!
2015. ápr. 7. 16:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:

Meg az is fáj, hogy az én sikereim semmit nem számítottak.

A nővérem népi táncol a mai napig, ezt is tanulja. Rengeteg fellépése van és tényleg ügyes. De folyton azt hallgattam, hogy mennyire tehetséges. Egyszer megjegyeztem, hogy nekem meg felsőfokú nyelvvizsgám van és kitűnő vagyok, de anyám lehurrogott, hogy hát ez alap dolog, ezért ne várjak dicséretet. Azért annyira nem lehetett alap dolog, ha a nővéremnek egy középfokút nem sikerült még összehozni.

Emlékszem, mikor kicsi voltam (óvodás, kisiskolás), miden szüli- és névnapomkor elmentünk nekem ajándékot választani és mindegy volt, hogy mit kértem, a nővérem tuti kapott egy ugyanolyat, hogy "ne érezze magát elhanyagolva". De mikor neki volt valamije, én egy csokit nem kaptam, arra hivatkozva, hogy az a nap róla szól...

2015. ápr. 7. 16:18
 5/8 anonim ***** válasza:
69%
elég furcsák a szüleid, főleg ez az "őkap ugyan olyat, de te nem" dolog érthetetlen számomra. Minden esetre ne törődj velük és ne vedd magadra, nincs veled semmi baj. Nem attól leszel értékes ember, ha majmolod őket és te is olyan harsány, központi szerepet játszó emberré válsz, mint ők, hanem attól, hogy magadat adod és kiállsz az elveid mellett, miszerint te nem akarsz olyan lenni, mint ők. Biztosan mindig is kívülálló leszel számukra, hiszen nem olyan lettél, mint amilyet ők nevelni akartak belőled. A pároddal legyetek boldogok és koncentrálj a kapcsolatodra, hogy az legyen jó. Találd meg a párodban a boldogságod és a hovatartozást.
2015. ápr. 7. 16:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim válasza:
A kérdésed nagyon összetett, amibe beletartoznak a szüleid által hozott dolgok még a ti megszületésetek előttről (pl. milyen mintát láttak otthon, milyen hatások érték őket a felnőtté válás folyamatában, milyen értékeket hoznak stb.), a szülővé válásuk folyamata, ahogy hozzátok álltak- és akkor jöttök be ti a képbe a nővéreddel, akik felszívtátok ezeket a dolgokat öntudatlanul is, és nagy hatással volt a testvéri viszonyotok kialakulásában. A testvérféltékenység, veszekedések, harc a szülői szeretetért stb. a legtöbb testvér között szerintem megfigyelhető, és egy pontig normális is. Ahogy felnőtté váltok, és megismeritek önmagatokat, ez ideális esetben elhalványul, mert felnőttként elvileg már felnőtt válaszokat adsz problémákra, és nem sértődést stb. produkálsz, ha egy problémával találkozol. Azt, hogy a nővéred, a szüleid miért nem tudtak kilépni eddig a gyerekcipőből, nem tudom, de azt tudom, hogy a változást a fent említett okok miatt ne tőlük várd. Hogy Gandhit idézzem: légy te a változás, amit látni akarsz a világban...Azaz mindenki saját magában tudja átfordítani a dolgokat, ezáltal jobban megérti a másik személy mozgatórugóit is, más szemmel kezdi látni őket, és ezzel párhuzamosan kialakul benne a megértés és az elfogadás. Nyilván ehhez óriási önfegyelem, és elsősorban önismeret szükséges. Én semmiképp nem tanácsolnám, hogy szakíts meg velük azonnal minden kapcsolatot, inkább azt, hogy próbáld felismerni a kimondatlan okokat a látható cselekedetek mögött. Amennyiben megérett az idő egy kapcsolat lezárásához, az ideális esetben azután jön el, amikor már képes vagy megbántódás, vagy fájdalom nélkül visszanézni ezekre a dolgokra. Ez az elengedés- amikor még sértődés, fájdalom, harag, stb. van mögötte, akkor ott még valami hiányzik, valami megoldatlan- ha ilyenkor hátat fordítasz, az menekülés lesz, de a valóságban továbbra is teherként fogod cipelni őket magaddal. Ettől függetlenül szerintem a kölcsönös és brutálisan őszinte párbeszéd mindig egy jó kiindulás, még ha fájdalmas is néha...néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Gyakorlatban persze nem mindig működik sajnos, de akkor meg bejön a képbe az önismeret fejlesztése, és az önmagadon való nehéz, de kitartó munkálkodás. Akárhogyan is döntesz, készülj fel egy nehéz, hosszú útra, ami nem holnapra hoz kielégítő megoldást. Egy kalappal!
2015. ápr. 7. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
nekem az apám és családja volt mocsok velem és azóta ha ír nem válaszolok, ha hív nem veszem fel,sőt a tesómat is csak úgy voltam hajlandó felvenni,hogy nem mentem az utcába. És mondjak valamit:abszolúte nem fáj, sőőt nagyon jól érzem magam.Szóval ne törd magad tovább olyanokért akik nem viszonozzák az igyekezetedet, ezt az energiát/szeretetet inkább azoknak add tovább akik megérdemlik
2015. ápr. 7. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Azt nem tudom, miért kell érzelmileg zsarolni, azt viszont igen, hogy ne hagyd. Nem muszáj anyukáddal naponta beszélni. Ha nem akarod, nem veszed fel a telefont. Arra azért ügyelj, hogy rendszeresen kapcsolatban legyetek, de ezt te döntöd el, hogy milyen gyakran van (persze a boltban összefutást leszámítva).
2015. ápr. 8. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!