Mi a legjobb megoldás ilyenkor? (részletek lent)

Fel hát, főleg, ha a másik fél elvárja, hogy szeresse pl.

Amúgy akinek van esze, az magasról tojik a "szülőjére", pont úgy, ahogy ő tette sok évig.

De az a vicces még, mikor NEVELNI akarja a gyerekét :D

Apám is próbál papolni, mire én mindig nevetve közlöm vele, hogy felejtse el, ha hat évig szrt rám, akkor ne irányítgasson, meg parancsoljon.

Többnyire beszélgetünk, meg jól megvagyunk, szeretem őt, de mikor nekiáll magyarázni, ki tudnék rohanni a világból.

Tudod, mi az okos megoldás?

Penny! Okos megoldás!

Nekem mindenképpen piszkálná a csőrömet a sok miért. Elé akarnék állni és meg akarnám kérdezni, hogy miért hagyott el? Miért nem törődött velem? Tehát számomra a lelki vonzata sokkal jelentősebb lenne ennek.

Az anyagi nem érdekelne, hogyha nem nyomorogtunk egyébként. Egyszerűen azzal sem lennék előrébb, ha innentől kezdve utalna x ezer forintot a számlámra havonta. Nem kell egy szellemszülő, akit fejhetek kedvemre. Ha eddig nem volt szülőm, továbbra sem kell annak lennie.

Egyébként van erre egy nagyon pozitív példám a családban. Édesanyám és nagypapám kapcsolata. A nagypapám alkoholista volt és agresszív. Amikor anyu 1,5 éves volt, egy éjszakai balhé után fogta a nagyim és elmentek otthonról, soha többé nem mentek vissza. Elváltak és élte mindenki a saját életét. A nagypapám nem kereste anyut SOHA egyetlen egyszer sem, sem szülinapján, sem karácsonykor.

Anyu 25 évesen, terhesen találkozott egyszer az unokatestvérével, akit szintén nem ismert addig. Jóban lettek, sokat összejártak, majd egyszer előkerült a téma, hogy ő ismeri az apját és azt is tudja hol lakik, szerinte jó ötlet lenne, ha találkoznának. Anyu nyitott és meglépte ezt. Sosem kért semmilyen anyagi támogatást, csak tudni akarta, hogy mivel érdemelte ki azt, hogy neki apa nélkül kelljen felnőnie. A válasz egyszerű volt. Amíg alkohol problémái voltak tett rá magasról. Ezt sajnos, vagy nem sajnos nyíltan beismerte. Többször házasodott, több gyereke született, majd mindegyik nőtől el is vált. Később, amikor józan életet kezdett élni, akkor anyu már olyan idős volt, hogy nem volt képe odaállni elé.

A legdurvább, hogy nekünk végig nagyon jó nagypapánk volt. Minden születésnapra, névnapra, karácsonyra jött a telefon, ajándék, köszöntés. Ott volt az összes ballagáson és családi eseményen, amire meghívtuk. Csomó képe lógott rólunk a nappalija falán. 20 éves koromban mesélte el ezt a történetet anyukám és őszintén ledöbbentem. Nem néztem volna ezt ki a papámból. Hirtelen állt össze minden képkocka és megjegyzem anyu féltesóival szintén semmilyen kapcsolata nem volt a nagypapámnak és nem is lett később sem, mert nem nyitottak felé. Aki igen, az is gyűlölködve, vagdalózva, a markát tartva, amiből szoros kötelék nyilván nem alakult ki. Fura alkat volt a nagypapám az biztos, de anyu megbocsátott neki, én pedig imádtam!