Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Pedagógus szülő gyerekei,...

Pedagógus szülő gyerekei, milyen a kapcsolat anyuval/apuval? Befolyásolta-e az életeteket a szülő foglalkozása és ha igen, miben?

Figyelt kérdés

Nekem anyukám pedagógus és úgy érzem, nehéz volt a gyermekkorom, mert nagyon szigorúan nevelt. Pl. a nevelési elvei büntetőközpontúak voltak. Ha mindent jól csináltam nem méltatott, de ha valami nem tetszett neki, azonnal "lecsapott". Kínzott alsó tagozatban, hogy kitűnő tanuló legyek, egész nyáron tanulnom kellett, miközben felhallatszott a többi gyerek hangja a játszótérről. Anyák napjára is úgy készültem a suliban, aztán nem megdicsért, mint a többi anya a többi gyereket, hanem leszidott, hogy miért nem mondtam hangosabban a verset, meg miért nem írattam meg vele a verset, hogy jobb legyen (az volt a feladat, hogy mindenki maga talál ki 1 verset az anyukájáról és meglepetés, anyukának nem szabad elmondani). Szóval szigorú korlátai voltak. Aztán középiskolában fellázadtam és csakazértis megbuktam. Utána a tanulás terén engedett a gyeplőn (azóta is csodálkozom) de más dolgokban mindig korlátokat szab. Pl. nem alhat a barátom nálunk éjszaka (pedig huszonévesek vagyunk) arra hivatkozva, hogy "nem illik". Szinte mindig mindent ezzel indokol, kb. egy 19. századi etikett szerint, mi "ildomos" mi nem (ha rajta múlna, csadorban járnék). Szóval így most, hogy egyre közelebb vagyok az önálló életemhez (1 hónap és elköltözök) elgondolkodtam, hogy olyan sok dologban megnyomorított ez az egész... hogy én mindig élő példa kellett legyek, hogy de szuperül nevel, az Ő Nevelése, micsoda udvarias intelligens kislány, akivel villogni lehet (csak azt felejtette el mindig, hogy nagyon középszerű, csúnyácska kislány voltam és nem feleltem meg az ő megálmodott vágyainak)... szóval bennem van egy olyan szomorúság. Nem lehettem sokáig önmagam, nem választhattam meg szabadon a barátaimat, a szakmámat is nagy harcok árán stb.

Kíváncsi vagyok, másnak hogy alakult a gyerekkora, akinek szintén tanár szülője volt, milyen pozitív dolgok voltak esetleg.


2015. máj. 23. 20:12
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:

Mindkét szülőm pedagógus, plusz még a nagynéném is. Nekem tök jó a kapcsolatom a szüleimmel, bár én elég nehéz természetű kamasz voltam, az az időszak elég rázós volt mindenkinek. De se gyerekként, se felnőttként nem volt rossz kapcsolatunk. Büntetést ésszerű keretek között kaptunk a tesómmal, de emellett sokszor dicsértek is, ha saját magunkhoz képest fejlődtünk valamiben.

Mint említettem, tiniként nem voltam egyszerű eset, de őszintén szólva olyan nagyon nem korlátoztak semmiben. Mármint ilyenben, hogy pl. öltözködés, pedig voltak vad dolgaim (bakancs, taraj, színes haj, piercing, stb.), egyedül a tetoválást tiltották nagyon szigorúan, úgyhogy az csak a 18. szülinapom után lett :D De amúgy a megjelenésemen nem igazán problémáztak a szüleim, pedig kérdezték már tőlük (nagyszülők főleg), hogy nem gáz-e nekik, amikor velem megjelennek az utcán, de mindketten úgy voltak vele, hogy kit érdekel, hogy mások mit gondolnak. Nem mintha nekik annyira tetszett volna az öltözködésem, anyám mondta is sokszor, hogy úgy nézek ki, mint egy cirkuszi bohóc, de sosem mondta, hogy öltözzek máshogy. Egy idő után amúgy magamtól ki is nőttem ezt, bár még mindig jobban kedvelem a vagányabb öltözéket a tipp-topp csinicsajszis kinézet helyett, de semmi extrém nincs rajtam igazából.

Inkább a tanulással kapcsolatban voltak keményebb összecsapásim a szüleimmel tiniként, mivel ők szerették volna, ha egyetemre megyek, de nekem már az érettségi is egy tök felesleges dolognak tűnt akkoriban, és nem is nagyon tettem oda magam a suliban. Nem mintha utólag ezt ne pótoltam volna be, van azóta diplomám is, meg egy szakmám is. Szerintem nálam annyi volt a bibi, hogy kamaszként fogalmam sem volt róla, hogy mihez akarok kezdeni, csak olyan 22-23 éves korom táján körvonalazódott a dolog, ezért akkor kezdtem el érdemben tenni érte. Viszont annak örülök, hogy a szüleim így is büszkék rám, és mindig támogattak a céljaim elérésében.


28/N

2015. máj. 23. 22:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 anonim ***** válasza:
Anyukám ugyanabban az általános iskolában tanít, ahova én jártam (a szüleim szerint így volt praktikus, meg ez volt legközelebb is), engem egyébként soha nem tanított, még helyettesítés szintjén sem jött be az osztályunkba soha. Viszont voltak olyan évfolyamtársaim, akik szívattak és gúnyoltak minden tanárgyereket, így engem is, azt gondolták, velünk kivételeznek a tanárok (egyáltalán nem, sőt, volt olyan tanárunk, aki a tanárgyerekektől jóval többet is követelt, és konkrétan az elsős tanítónénim eléggé kimutatta a foga fehérjét a kollégái gyerekeivel szemben, minket szívatott, utáltam hozzá járni, féltem tőle). Nem nagyon voltak barátaim általános iskolában, magamra maradtam.
2015. máj. 23. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 anonim ***** válasza:
100%
Egyébként pedagógus anyukámmal eléggé hullámzó a kapcsolatom. Volt, amikor jól megvoltunk, de sajnos kikészítette a pálya, meg hogy kb. a saját pénzén áll sok dolgot, ami a munkájához kell. Most nehéz vele türelmesnek lenni. A munkáját el tudja látni, de borzasztóan stresszes.
2015. máj. 23. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
Édesanyám gyógypedagógus (oligofrén-pszichopedagógus), speciális szakiskolában tanít. Elfogadó attitűd, empátia, megértés jellemezte mindig is a nevelési stílusát, aminek persze megvoltak a maga hátrányai is természetesen. Tökéletes nevelés nincs. Én magam is pedagógus lettem egyébként (nyelvszakos tanár) és sok mindent átvettem anyukámtól, ami a tanári személyiségemet illeti. Humanista nézőpontra helyezkedtem, személyközpontú nevelés-oktatás, tolerancia. Múltkor volt egy problémás magántanítványom, anyukám épp hallotta, mikor elmagyaráztam neki, mit várok el tőle és elismerését fejezte ki. Ez mindig nagyon jól esik, főleg tőle.
2015. máj. 25. 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:
29 N voltam.
2015. máj. 25. 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:
100%
Az én anyukám nagyot csalódott a szakmában, köszönhető ez annak is, hogy az iskolájukban nem kap semmi támogatást, a saját pénzén állja a munkaeszközeit, legutóbb még az is kiderült, hogy valamelyik kolléga lopja a többiektől a fénymásolatokat, anyunak taneszközeit dézsmálták már meg, rengeteg a nagypofájú problémás diákja, legutóbb egyet kicsaptak a suliból mások veszélyeztetése miatt. Azt mondta, hogy még az unokája sem lehet pedagógus.
2015. máj. 26. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:
Nekem nincs kedvem hosszan írni, de anyukám is tanár, és kicsit sem hasonlít a tiédre szerencsére.
2015. máj. 30. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!