Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Akik alkoholista családban...

Akik alkoholista családban nőttek fel, éreztetek már így?

Figyelt kérdés

Kortól függetlenül. Életuntság, nincs őszinte mosoly, mert a lelked mélyén nem érdekel igazából semmi, nincs benned semmi élet, ami alatt azt értem, hogy amikor mások gondtalanul hülyéskednek, el se tudod képzelni, hogy mitől lehet ilyen jó kedvük. Állandó levertség, fáradtság, kedvtelenség, kevés energia. Nem tudsz együtt örülni senkivel, mert tudod, hogy amíg ő egy boldog családba megy haza, neked ugyanaz a sz folytatódik tovább, mint ami éveken keresztül.

Rólam annyit, hogy születésem óta ebben a helyzetben vagyok, egész eddigi életemet az kísérte végig, hogy a szüleim összevesztek, válással fenyegetőztek, utána kibékültek, de ez több mint 16 éven keresztül. Én egy függő lelki nyomorék lettem, hiába érzem magam rosszul, nem tudok leszakadni róluk, mert félek, hogy egyedül életképtelen lennék. És ezt érzem. Azért írtam le a helyzetemet, mert néha olyan embereken is látom ezt, akik már a negyvenen is túl vannak, sőt, az ötvenen is. Ti is éreztetek már hasonlót?

(A "költözz el" című kioktatásból nem kérek, magamtól is tudom, hogy ez a megoldás)

#család

2015. máj. 25. 10:39

1/4 anonim

válasza:

Nekem apu alkoholizált elég keményen éveken keresztül, anyuval viszont nagyon bennsőséges viszonyunk volt és van. Keress támogató barátokat, vonatkoztass el attól ami otthon történik, bár tudom, ez nagyon nehéz. Gondolj arra, hogy hamarosan önálló életet élhetsz, elmehetsz másik városba továbbtanulni, vagy külföldre, szabad ember vagy, ne hagyd hogy ez határozza meg az életedet. Ismerek több embert aki hasonló körülmények közt nőtt fel, és bár néha ideiglenesen rosszkedvűek, bár ki nem az, a legtöbbször nagyon is élvezettel élik meg az életet:)

2015. máj. 25. 10:57

Hasznos számodra ez a válasz?

2/4 Költőnő?

válasza:

olvasd el Woititz Alkoholbetegek felnőtt gyermekeit. Abban benne va, miért érzel így. Mindannyian éreztünk így és ennek bizony megvan az oka.

2015. máj. 25. 11:03

Hasznos számodra ez a válasz?

3/4 anonim

válasza:

Az írásod alapján te egy intelligens, jó felfogású ember lehetsz.Ez szerencse, nem leszel így életképtelen, csak fontos lenne, hogy céljaid legyenek és arra koncentrálj.Ez azért is lenne jó, mert elterelné a figyelmed.Felesleges lenne a családodon rágódni, sajnos nem tudsz rajtuk változtatni, csak lehúz lelkileg.Könnyű igy depresszióba esni.Az a baj, ha alkoholista van a családban, hogy nem lehet vele értelmesen beszélni, közösen cselekedni, nem ad egy biztos támaszt.Hol ilyen-hol olyan..

De minden családtag iszik nálatok, vagy van azért józan is?Mert akkor azzal kéne beszélni...

Engem anyu egyedül nevelt és gyakran ivott hol keveset, hol többet, nem itta magát asztal alá soha, de látszik ha az emberben van némi löket, akkor máris nem úgy koncentrál agyerekére, nem úgy reagál ahogy kellene, teljesen lekötötték a saját gondjai, homokba dugta a fejét (az itallal), neki így volt "jó" én meg máig megsínylettem ezt hogy akkor foglalkozott velem érdemben, mikor épp úgy tartotta kedve, nem amikor nekem lett volna szükségem rá.Mintha időnként "máshol élne"....Én nem éreztem pont azt, amit te, én inkább sokszor éreztem magam egyedül és unatkoztam.Meg hiányoltam hogy nincs mindíg segítség a tanulásban.Általában le tudtam foglalni magam , mert elég kreatív voltam mindíg, akkor nem is volt baj, de később sokat csavarogtam, mert otthon "uncsi" volt....

Ha anyu anno munka után azzal foglalkozott volna, a lány tanul-e és nem azzal, hogy iszogasson a konyhában, most talán én is messzebb tartanék.

Azért mondom, magad életére, előmenetelére koncentrálj, mert ők nem fognak, és sokat vesztesz, ha nem látod az irányt saját magad, csak a miattuk való szomorkodásra pazarlod az időd.

2015. máj. 25. 11:16

Hasznos számodra ez a válasz?

4/4 anonim

válasza:

rám igaz, szar kedvem volt, megjátszottam mindenhol hogy boldog vagyok, hogy minden rendben van otthon, apámat úgy állítottam be haverok előtt mintha igazi apa-fia viszonyunk lenne, közbe csak annyi volt hogy köszöntünk egymásnak, néha veszekedtünk, mikor tiszta volt a feje akkor beszéltünk pár szót de ahogy teltek az évek, úgy egyre nehezebb volt vele. Anyámnak mondtam hogy beszéljen vele, őt nem érdekelte, elfogadta olyannak. A másik hogy nekem a többi rokonom sem szeretett, bár ezt soha nem értettem hogy miért, hogy mit csináltam amivel ezt érdemeltem, egy idő után már totál leszartam, már nem érdekelt hogy mennyit iszik, hogy a rokonok mit mondanak, vártam azt a percet hogy megkapjam a diplomámat. Szégyen nem szégyen, pénzre volt szükségem és mivel művelt voltam és nagy városban tanultam, kihasználtam ezt (ebből szerintem tudjátok hogy mit "dolgoztam"), 4 évig laktam egy idősebb nőnél amiért nem kellett fizetnem -egyébb szolgáltatásokat viszont igen-, ezzel megoldódott a szállás és kaja dolog az egyetemi évek alatt, közben a pénzt gyüjtöttem össze amit kerestem. Egyetem után közel 10 millió forintom volt, ebből indultam el, elköltöztem otthonról és azóta sem mentem haza, nincs kihez hazamenni. Végre sikerült új életet kezdenem, és már nem kell megjátszanom azt hogy boldog vagyok.

2015. máj. 25. 12:20

Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Alkoholista/idegbeteg szülők felnőtt/nemfelnőtt gyerekei! Hogy bírtátok a folyamatos lelki terrort? Hogy éltek most?

Miért születtem alkoholista szülőkhöz?

Alkoholista az anyám, ilyen esetben mit lehet tenni?

Anyám alkoholista. Mit tehetek?

Apukám alkoholista és az ő felugyelete alatt vagyok mert szüleim elváltak. Mit tehetnék hogy segítsek neki? Orvoshoz fordulni nem akar és tenni se akar semmit....

Hogyan forduljak el a saját szülőmtől?

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »

Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!