Mit kell ebben a helyzetben csinálni?

Sosem voltam vallásosan nevelve, mégis most felnőttkoromban anyukám és nagymamám egyre többet hozzák fel a témát. Holott anyukám kilépett a Jehova Tanúi vallásából régen (20 éve). Mostanában egyre többet esik szó arról, mennyire rossz hatással vannak rám a szépirodalmi könyvek olvasása, mivel bármit olvasok is, azt kivetítem a jelenre. Ezenkívül a közelgő világvége miatt nem igazán érdemes már semmilyen könyvet a kezünkbe venni. Csakhogy amennyire tudom, ők már 100 évvel ezelőtt is ezt mondták. Odáig fajult a helyzet, hogy rám szólnak ha könyvtárba megyek. Este nem mernek kiengedni az utcára, mert félnek, hogy megöl valaki. A könyveket a 85 éves nagymamám le akarja borítani a polcról, mivel nincs értékük, az csak papír. Részben igazuk van, mivel valóban fontosak az emberi érzelmek, a szülők iránti szeretet, tisztelet, szocializáció, ugyanakkor szerintem lehetne egyfajta balanszot találni, hogy mindenki tudja járni az útját és az emocionális dolgok miatt se legyen bántódása senkinek, az irántuk érzett szeretetemet is ki tudjam mutatni. Szerintük a clasic rock, jazz, blues, folklor rossz hatással van a tudatomra felnőttként is. A koromat inkább nem írom le, mivel kiállítanék magamról egyfajta szegénységi bizonyítványt. Zene, filmek, irodalom lennének rám rossz hatással? Szerintem ez csak egy közvetítő közeg, amiből a számunkra fontos információkat szűrjük ki. Ki lehet bányászni a gyöngyöt a sárból úgy, hogy a személyiségünk ne torzuljon, ne váljunk deviánssá. A morális tanításokat kell felfedezni, amelyek ma éppúgy igazak, sőt még inkább. Személyiségfejlődés bármi által lehet. Ugyan nehogy már ezáltal térjünk rossz útra, sokkal inkább a média manipulatív eszközei hatolnak be a tudatalattinkba, átírnak minket. Tudom, kicsit most úgy tűnik, mintha piedesztálra emelnék dolgokat. Nem. Én is tudom, érzem, hogy azok a művek, amelyeket olvasok, a zenék, amiket hallgatok görbe tükröt tartanak elénk. Kérdezem miért olyan nagy baj ez szerintetek.

Többször felvetődött, hogy az ember még akár 40 éves (nem vagyok ennyi) korában is alárendelt és kötelessége a szülői engedelmesség bibliai tanításokra hivatkozva. Ez generált bennem pszichológiai folyamatokat, önvádlást, amiből nehéz kijönni. Éjszakánként nem aludtam, mivel totál összekavarodtak bennem dolgok. Kíváncsian várom a reflexióitokat.