Otthonlakó, nappali tagozaton tanuló (egyetem), diákmunkázó gyereketektől kérnétek pénzt?

Nézd, tőlem kértek pénzt.

Tavaly szeptemberben kezdtem el dolgozni, hétvégi meló volt (péntek-szombat-vasárnap reggel 9-től dékután 5-ig, plusz másfél óra út oda-vissza), mellette intenziven egyetemeztem (ugyanúgy nappali tagozaton mint te).

Felfogható az én munkám is diákmunkának.

Tény hogy én szüleim helyében nem kértem volna pénzt magamtól, ők megtették. Miért? Hogy tanuljam meg, hogy milyen az amikor a fizetésed egy része elmegy számlákra+kaja.

Megjegyzem, elég sokat kértek haza, én legalábbis nagyon sokkaltam az összeget. Első hónapban nem hazudok ha azt mondom hogy a felét le kellett adjam, mert anyukám épp igy számolta ki a rám eső rezsi költéségét (képes volt az összrezsit három fele osztani, csak azért hogy legyen korrekt velem szemben).

Sz*rul esett, de na, ő ilyen.

Decemberben otthagytam a melót mert megelégeltem a szó szerint semmiért melózni. Mert amennyivel maradtam, az már egy nevetséges összeg volt, saját életemre osem volt elég. Éssss még emellett félre is kellett tennem...

Nevetséges :)

Anyukám tudta hogy keményen gyűjtök, de igy is elvette a felét :)))...

Sőt, ki is egyeztünk abban, hogy ok, én leadom a nem kevés összeget itthon, de cserébe kérek magánéletet.

Szerinted megkaptam?:)) Ugyanúgy voltam b**ztatva, mint előtte, ha épp később értem haza már jött a fejmosás, pont mint tizenéves gyerekkoromban.

Na erről ennyit!

Én azóta fogadtam meg, hogy minden erőmön azon leszek, hogy a lehető leghamarabb költözhessek el egyetem után valahova, akár albérletbe, mert bár ott meglesz a kétszer ennyi költségem, de a kutya nem fog szólogatni ha épp későn megyek haza.

Fiatalként kell az a magánszféra, és ha nem kapod meg, nagyon bele tudsz fásulni a szabályokba és a szigorú neveltetésbe :(

De én már tudom, szülőként soha nem fogok mindaddig elkérni pénzt a saját gyerekemtől az otthonlakhatásért amig a tanulmányait folytatja és törekszik a jobb életre.

Ha még azt a keveset is elszeded tőle, mégis hogy tegyen félre?

Amikor elvégeztem az egyetemet akkor a barátnőmmel (aki most már a feleségem immáron 14 éve) odaköltöztünk a szüleimhez. A szüleim a lakás rezsijének a felét kérték tőlünk, ami egy panellakásnál elég soknak tűnt egy kezdő tanári fizetéshez. Három évet laktunk a szüleimnél aztán lakást vettünk. Mikor mentünk kifizetni a lakást a szüleim is elkísértek. Indulás előtt leültettek bennünket a nappaliban és a kezünkbe nyomtak közel 2 millió forintot. Azt mondták, hogy 3 év alatt ennyit adtunk be a rezsibe és most ezt ők visszaadják, mert csak ennyivel tudnak segíteni nyugdíjasként a lakásvásárlásban. Azt hittem ott helyben elsírom magam.

Azzal indokoltak, hogy ők voltak a persely.

Tőlem nem kérnek pénzt, sőt, nagyon bántja őket, hogy azon kívül, hogy itthon lakom és ők "etetnek", máshogy nem tudnak támogatni anyagilag.

Én elég nehéz szakon vagyok, sokat kell bejárni és tanulni, havi szinten így kb. 40-50 órát tudok mellette dolgozni évközben. Ezt jelenleg gyűjtögetem, ugyanis jogosítványt szeretnék jövőre. Ezen kívül kapok tanulmányi ösztöndíjat is, de a szüleimnek eszébe sem jutna azt elkérni, hiszen azért lényegében vért izzadtam, és úgy érzik, hogy megérdemlem, hogy én rendelkezzek felette.

Jogosnak tartanám azt is, ha kérnének tőlem pénzt, bár valószínűleg ellehetetlenítené a jelenlegi céljaim elérését.

Tőlem sem kérnek, eszükbe sem jutott. Ez így jó, úgyis fedezem a saját kiadásaimat, bár suliidőben baromi nehéz, mert kint járok egyetemre, felemészti minden időmet a kijárkálás, de még mindig olcsóbb, mint kint lakni. Suliidőben heti 1, max 2 éjjelt tudok elmenni árut feltölteni, abból nagy összegeket úgyse tudnának kaszálni. :D

Ráérek akkor segíteni és támogatni, amikor rendes állásom lesz remélhetőleg az egyetem által. Azt hiszem amúgy is így a normális, amíg tanul, támogatják a gyereket, aztán később ez megfordul.

Egyébként tudják, hogy mennyi mindent kell ezért elviselni, hogy ezt a kis pénzt is megkapjam. Ritka mód meg tudnak alázni minket, bár engem igazából pont nem annyira, de másokat igen.