Ti hány éves koráig tervezitek eltartani a gyerekeiteket?

amíg tanul, akár egyetemen, akár máshol

de ha egyetem után nem talál munkát egy darabig, van más lehetősége egy szülőnek? elzavarni? hagyni éhen halni? szerintem normális szülő nem tenné, de szerencsére ez ritka eset, valami munkát csak talál, ha nem is a szakmájában.

"Mi ez a 18 éves koráig hülyeség?" Általában azért, mert az előtt még kiskorú a gyerek, és nem kaphat bárhol bármi munkát.

De normális esetben már jóval előtte is vállal a gyerek diákmunkát. Pl. én is, mert muszáj volt.

Akinek megadatik, hogy 18 éves koráig, SŐT, akár még az egyetemi évei alatt is tudják támogatni a szülők, ergo nem kell a suli mellett dolgoznia, az kb. megfogta az isten lábát.

3 as--- hááátt, azért a házimunka saját részük vihetnék nem?

szerintem az anyagi támogatás természetes amikor szükség van rá és telik még felnőtt gyerekeknél is. De az, hogy valakit kiszolgáljanak otthon mint egy kisgyereket... az nagyon nem. Szóval ok, ha nincs keresete, mert tanul, tök természetes, hogy otthon lakik, kaja jut neki, stb. De igenis, a házimunka szétosztódik, nincs senki után takarítás, vagy senkire plusz főzés. egy felnőtt gyereknél, ha otthon lakik, legyen már természetes, hogy ő is mos, mosogat, tereget, megfőz, takarít, füvet nyír... szóval támogatás rendben, de szolgaság nem.

Mondjuk ezt eleve így alakítja az ember épp ésszel. Már egy nyolcéves után se pakolja el az ember a szobáját. Hanem csak közli, hogy tessék rendettartani. Nem hurcibálja már a 4 éves után se este a szennyestartóba a levetett ruhát, hanem ő is el bír vele totyogni.. Nem kell egy kisiskolásnak se a szájába tenni a szendvicset, azt meg tudja csinálni magának.. szóval szépen fokozatosan belenőnek a gyerekek. És akkor nem lesz cipőkerülgetés, meg csak én figyelek, hogy meg legyen főzve a kaja.

Szóval persze, kaja, szállás természetes támogatás akármiylen életkorban, de a kiszolgálás már szerintem sokkal előbb se az. legyen mindenki csak önálló.

Szerintem ez inkább ott merül fel, ahol a szülők nem tanultak tovább, és ambíciójuk sem volt erre. Sokuknak nehezére eshet megérteni, hogy a gyerek többet akar. A gyerekeim régi baráti körében is volt egy-két ilyen srác, ők ezt a mintát vitték tovább, meg is próbálták az enyémeket lebeszélni a továbbtanulásról.

Az a szülő, aki maga is járt felsőoktatási intézménybe, eleve tisztában van azzal, hogy a gyerek támogatása alsó hangon 25 éves korig tart, ott ez a probléma nem merül fel szvsz.

Ha jó szakmája van a gyereknek és 18-20 évesen elkezdhet dolgozni, akkor se lesz 2 hónap alatt berendezett lakása, úgyhogy igazából még ebben az esetben se porolhatja le a szülő a tenyerét:-)

Én a másik oldalról szólnék hozzá, ha nem gond.

25 éves vagyok, egyetemen tanulok és a szüleimmel+ a barátommal élek. (Nagy ház, és általában a szüleim alig vannak itthon. nem élünk luxuskörülmények között, de anyagi gondjaink sincsenek szerencsére)

Magamra+ a barátomra mosok, főzök, takarítok, extra költségeim pedig szinte nincsenek. max az étkezésből adódóak és természetesen a rezsi. Bulizni, eljárogatni ide-oda nem nagyon szoktam, mert nincs rá időm. Apa azt mondta, hogy amíg tanulok, mindenben támogat, anyám szerint pedig már BA után el kellett volna mennem dolgozni, mert ez az élet rendje. Szerinte - az ő szavaival élve - élősködő vagyok...

Megjegyzem, nem büfé, de nem is valami túl piacképes szakot végzek, ráadásul mostani "képzés" kb alapfeltétele, hogy a későbbiekben esélyem legyen a szakmában elhelyezkedni. A tanáraim szerint van érzékem ahhoz, amit csinálok, és az az igazság, hogy én is imádom ezt a területet. :)

Ha gyerekem lenne, szerintem én is addig támogatnám, amíg csak tudom, viszont azt sosem hagynám, hogy csak "elszórakozza" az idejét és semmi produktívat ne csináljon.