Mit tegyek, ha nem merem felhozni anyu előtt azt, hogy szerintem lassan depressziós leszek?

Szerintem mindenképpen beszéljetek erről valakivel. De a legjobb mégis csak az lenne ha az anyukáddal beszélnél, mert ő van most melletted és rá jobban számíthatsz mint a barátaidra.Mondd el neki, hogy ezek a dolgok mennyire nyomasztanak téged, és ha szeret akkor megérti. Sok anya azt hiszi, hogy ezért pszichológushoz kell vinni a gyereket. Pedig nem. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy legyen valaki akinek kiöntheted a lelked. Valaki, aki bármikor megölel. És ez most jelen pillanatban az anyukád. Úgyhogy úgy gondolom, hogy beszélj vele. A másik pedig az, hogy ne beszéld be magadnak ezt a depressziót, mert a végén tényleg az leszel. Ez max. egy kis hangulatingadozás, és nem több. Én elhiszem, hogy te most nagyon magad alatt vagy, de a depresszió jóval több ennél. Úgyhogy fel a fejjel, és szedd össze magad! Hidd el, ha kimozdulsz egy kicsit, meg ha nyitottabb leszel, úgy könnyebb lesz majd barátkozni is. Itt a nyár, örülj, hogy most nem kell suliba járni és élvezd ki a vakációt. Ha úgy alakul menjetek strandra, vagy utazgassatok ott is sok új embert megismerhetsz majd.

A dalszövegírás is tök jó ötlet, én is próbálkoztam már vele. Csinálhatnál mondjuk egy saját dalt, és ha jól sikerül akkor akár fel is tölthetnéd a youtube-ra. Már ezzel is ismertebbé válnál.

Ne szomorkodj.

Szia, én is ilyen vagyok fiúban (16 éves) és nekem is annyiból áll egy nao hogy felkelek, megnezem a telot, kicsit tovabb alszom vagy hallgatom a morning showt, utana teljesen felkelek (10:00) aztán egészen 17:00 ig telefonozok (mert nem hívnak sehova és egyedül nem szeretnék menni) aztán elindulok biciklizni (hobby/sport, oly annyira hogy most szeretnék egy igazi országúti biciklit venni) utana 20:00 ra hazaérek, utana megint telefonozom es lefekszem.

Szóval nem vagy egyedül :)

Osztalytarsaidat meg xard le... En mikor megerkeztem 9. Be az 1 nap utan szó szerint úgy döltem le az ágyra hogy átkaroltam magamat és hirtelen oriasi depresszio jott ram hogy en ezekkel járok majd 1 osztalyba.

Azóta megszoktam oket, de senki nem foglalkozik velem. (bar jobb is)

Neked azt tanacsolom hogy keress a sulidban egy olyan embert aki hasonló helyzetben van és mindig egyedül ül. Hidd el ő felér 1 egész romlitt osztállyal ha megkedvelitek egymást. Így már nem is fog erdekelnihogy a tobbiek mit csinalnak.

Ahoz hogy a napot bősegesebb legyen kezd el egy olyan sportot ahol nincsenek emberek (hogy ráérezz a külvilágra a leírt napok után) közben találkozol régi ismerősökkel akik ha szerencséd van társaságban vannak és behívnak téged is oda mert rég látott

Kezdj el napi rendszerességgel biciklizni, futni, vagy bármit amit szeretnél és fejleszd jobbra magadat másoknál.

Én is először 24 el tekertem a montival 10 km ert ugy hogy kifaradtan, most 36 al tekerek 50 kilometert ugy hogy boven van meg erom es elvezet sorba lehagyni a tobbi biciklist :D (es ha meglesz az orszaguti bicom *.*)

Szóval kezdj el valami rendszeres sportot és lesz egy majdnem normalis onbizalmad es depresszioba sem esel. ( elfoglal a sportod es nincs idod/energiad arra gondolni hogy veled nem foglalkoznak)

Lesz önbizalmad és kedved is, na meg új dolgokat látsz.

En peldaul multkor egy eskuvoi csapattal jottem szembe es mindenki dudalt nekem :D tok jo volt.

Nemreg meg egy biciklis verseny kozepebe csoppenten amit rendorok kisertek 0.o leeloztem oket (faradtak voltak hehe :D) aztan a bameszkodok engem neztek visszafele meg elkezdtek szurkolni nekem mert azt hittek versenyzek es en vagyok az 1. xD

Ha otthon ulok ilyenben sosincs reszem.

Szerintem mindenkeppen beszelj a szuleiddel a depressziódról, mert mégrosszabb lesz és hidd el nagyon nagyon rossz...

Ha nem hiszi el legalább kicsit kibeszélted magadat és ha tovább esel akkor a szuleid tudni fogjak hogy mi a bajod mert te szoltal elore.

(fognak tudni segíteni, de neked majd engedned kell nekik)

Lehet hogy rettenetesen rosszul fogalmaztam, de roviden tomoren: ha tetszik ha nem kezdj el kimenni a kulvilagba, sportolj, legyen hobbyd, xard le azokat akik nem foglalkoznak veled és esetleg teszik a fejuket... Kesobb ők egy senkik lesznek es te teszel majd rájuk magasról. Beszéld ki hogy mi a baj, ne onsajnaltatas formajaban mert még rászoknál a sajnálkozás érzésére. Akár itt írd le minden bánatodat es esetleg még segítő lelkek is lesznek majd :)

Addig cselekedj amíg nem leszel jobban depis, ne hagyd hogy eluralkodjon rajtad! Hallgass vidam,pörgős zenéket, nézz vicces videókat, tedd szexyvé magadat, próbálj ki a tükör előtt új frizurákar, ülj be egy kád vízbe és közben menjen a rádió vagy zene, nézd meg mucsi videóit (nagyob nagy ember..:D), ne mond azt hogy nem sikerül vagy nem vagy szép! ha azt hiszed nem vagy szép az a depi miatt van mert "ő" azt sugalja mindig hogy csúnya vagy... Nem érsz semmit... (gondolom eszrevetted hogy ha vidam vagy akkor tok szep vagy és sok onbizalmad van, na az az igazi éned), nézd meg a Titok filmet és a Titok2 az íránytűt! (mind2-t minimum 7x mert csak akkor fogod megérteni és ha megértetted gyakorolj! El sem fog hinni, de működik! Nem fogod elhinni hogy ezt te csináltad. (nem mondom el mit... Nézd meg őket és megtudod ^^)

Ne mondj olyat hogy az a pasi úgy sem lehet a tiéd... (használd a videóban tanultakat :) ).

Lehet hogy bunkóság, de ha nagyon egyedul erzed magad maszturbalj! Egy kis időre elfeledteti veled hogy nincs pasid. (már ha szeretnél) | Bár mondjuk lehet a lányoknál pont az ellentetje van|

Na szoval megegyszer... Sport, hobby, beszelgetes és a videók megnézése :)

azal nem mész sokra hogy neked az emberekhez se kedved se energiád

megkel emelni a feneked és elmeni sportolni, zene kézmüves... szakörbe senki nem tud helyeted barátkozni

Ennyi idős korban ezen a felnőtté cseperedésen mindenki átesik így, vagy úgy. Ha eddig meg mertél mindent beszélni Anyuddal - mert nyilván volt értelme - akkor ezt pedig főleg meg kellene beszéljétek. Ő valószínűleg elég jól ismer ahhoz, hogy tudjon megfelelő tanácsot adni, van annyi élettapasztalata, amiből meríthet számodra. Persze érezheted úgy, hogy a tanácsai mit sem érnek, és ideje már nyitnod a külvilág felé, amely utóbbi azért nagyon is igaz lehet.

Jómagam például ennyi idősen a világ legszerencsétlenebb teremtményének éreztem magam, és emellett azt hittem, hogy a problémáimat inkább bárki másnak kellene megoldania helyettem, hiszen a világ közepe is én vagyok. Persze a saját világomban. Ezt az álomvilágot azért építettem, mert a problémáimat képtelen voltam megosztani másokkal. Később jöttem rá, a barátok azért is vannak, hogy meghallgassák a gondolatainkat, a gondjainkkal együtt, és ez fantasztikus gyógyír lehet.

Tizenhét évesen úgy telt egy napom, hogy fél ötkor keltettek, busz, téli neonfények, bútorgyári bevásárlás és meló kettőig, tizenöt perc tízórai szünettel, melegítőkonyhás ebéddel, villamos, metró a város harmadik szegletébe bóbiskolva, esti iskola hétig és hazaérve elölről az egész. Azt hittem, ezt a nyomort senki sem válthatja meg. Aztán magam mégis megtettem, kicsi, majd nagyobb lépésekben.

A nagyobb lépésekhez engem a zene és a tánc segített hozzá. Ahogy írod, a dalszöveg fordítás is szuper lehet, ha otthon vagy. A helyedben kimozdulnék akár egy táncklubba tanulni, rendkívül jó dolog a társastánc. Ha nincs elég merszed, vagy kevés számú a fiúpár, akkor egyéniben is nyomhatod egy közösségen belül, a lényeg, hogy jól tudd érezni magad akár hobbiból, akár profi szinten. Aztán ilyen az alkotó tevékenység is, amiből ma már rengeteg tanfolyamból választhatsz. Ha bejön a dolog, akkor minimum könnyebb lesz elviselni a sulit, vagy éppen még a suli is be fog neked válni. Szóval fel a fejjel, és hajrá! :-)

"Nem szoktam sem moziba, sem vásárolni, sem koncertre, sem vidámparkba, tulajdonképpen sehová sem eljárni, pedig igényem lenne, csak nincs kivel" - na látod, itt a baj.

Sosem értettem, miért nem lehet egyedül elmenni moziba, koncertre, vásárolni vagy csak sétálgatni (na jó, vidámparkban nem voltam egyedül)

Én mindezeket megteszem egyedül, sőt, van, amit inkább egyedül (klasszikus példa a vásárlás), hogy ne kelljen másokhoz alkalmazkodnom, másoknak pedig hozzám.

Elhiszem, hogy nagy változás, hogy a korábbi közösségben központi figura voltál, most meg a periférián vagy. Megpróbálhatsz iskolát váltani, ha gondolod, hogy ez segít.

De mindenképpen hasznos lenne, ha megtanulnád egyedül is jól érezni magad. Életed során még rengetegszer előfordulhat, hogy magadra maradsz az életben.

lepontoztátok azt, aki sorozatokat ajánlott a kérdezőnek, de nem mondott hülyeséget

nekem is volt egy ilyen időszakom, mikor éreztem, hogy kezdek megkattanni. ilyenkor fel kell állni, elhatározás kérdése, és találni valami elfoglaltságot, amitől nem a sok hülyeségen töröd a fejed meg hogy milyen szar életed van. És erre a sorozatok kiválóan megfelelnek, mert unalmadban nem alszol, hanem ezeket nézed, és máris úgy érzed, hogy hasznosabban töltötted el az időt (például én angol nyelven néztem a sorozatokat, és össze is jött a nyelvvizsgám, aztán spanyol, mexikói szappanoperákat néztem eredeti nyelven, és abból is összejött már egy nyelvvizsga.

persze ez nem pótolja a barátokat. erre nekem az volt a módszerem, hogy beszélgettem, kérdezgettem mindenkit (nem nyomulósan), nem azt vártam, hogy hozzám szóljanak, hanem én szóltam.

a tanulásra nem tudok mit mondani, keress motivációt, életcélt (pl. valamilyen egyetemi szak, ahova be akarsz jutni), és könnyebb lesz, hidd el :)

remélem, segíthettem