Mennyire gyakori, hogy a szülő lelkileg vagy testileg terrorizálja a gyermekét, amit felnőttként se tud feldolgozni?

Sajnos nem ritka,de ritkán derül ki.

A szóbeli bántalmazás a gyakoribb.

előfordul, de, ezt jobb esetben ellensúlyozzák barátok stb stb..

na ha azok sincsenek akkor van igazán szívás. Szóval általában nem feltétlen ez önmagában ami meg tud keseírtani valakit, általában több minden van a háttérben. Persze nem arról beszélnük hogy az apa pl napi szintén szétveri a gyerekét mert csak.

Hát igen, lelki terror. Van/volt részem benne bőven. Leginkább azért mert a családtagjaim rajtam töltötték ki dühüket, aggresszivitásukat. Mivel a gyerek nem tud védekezni, fél és némán tűr. Nálam mesterfokon űzték ezt a dolgot. Mai napig félek apámtól mikor haza jön.

Mielőtt a saját házunkba költöztünk, mamámékkal laktunk vagy 10 évig. A bácsikámnak köszönhetően (mikor senki nem volt otthon) elég sok sebet szereztem. Mai napig emlékszem hogy kukoricán térdeltettt az ebédlőben majd az előszobában rohangált és ellenőrízte nem e mozdulok el. Volt olyan is hogy amikor ki akartam menni az ajtó elé állt majd megrúgott

De volt olyan is mikor bementem a szobába leültem az ágy elé majd elkezdett vallatni, kérdezgetni az atlaszból vagy könyvekből dolgokat amikre sokszor nem tudtam válaszolni. Vagy éppen megkérdezte hogy mi van *****. Tudod mi az?

Egyébként így belegondolva nem hülyeség egy 30 éves embernek bebízonyítani hogy okosabb mint egy 10 éves? Azon felül meg érezni az alkholt már 5 méterről?

Mamámék egy fokkal jobbak. Igaz ők viszont eléggé maradiak. Amikor a múltjukról beszélnek, egy hőst akarnak mutatni akik tökéletesek, múltjuk makulátlan. Papa aki soha nem került a földre verekedésnél, mama meg a minta lány aki soha nem volt rossz. Persze ez mind hazugság olyan emberektől akik képtelenek szembenézni a tettükkel és következményével.

Papa azt hiszi hogy azért megyek pszichológushoz mert meleg vagyok. Pedig nem. Ezek szerint elég sokan azok ha oda járnak. Sokat macerálnak és kisgyerekként kezelnek. Például ha hajat vágnak nekem, elkezdi túrni a fülem majd megmutatja mit szedett ki. Undorító és megalázó. Mintha azt mondaná, tessék ez vagy.

Semmiről sem lehet normálisan beszélni mert újra meg újra ugyan azt a semmitmondó választ kapom és ha igazam van egyből sértődés majd hagyjam abba.

Érzelmileg tudnak főleg zsarolni. Ami a legrosszabb hogy egy magától cselekvőképtelen robotnak neveltek ami végrehajt mindent, nem érdekli semmi.

Apám és anyám sosem voltak jó viszonyban. Anya sokszor félre is lépett. Anya érzelmileg zsarol. Apától nagyon féltem mindig is. Aggresszívan lépett fel, teljesen elnyomott. Depressziós lettem, sokszor meg akartam halni.

Ha le akart cseszni kedvesen odahívott majd adta az ívet. Ha jót csináltam meg se dícsért. Gondolom ezért nem fognak a dícséretek ha kapok. Ezen kívül annyira megalázóan tud beszélni hogy az elképesztő. Teljesen aláássa az önbizalmam, állandóan bizonytalanságban tart. Mikor kicsi voltam mikor lecseszett kaptam néha egy hírtelen pofont. Azóta félek az emberektől. Leginkább a reakciójuktól.

Ez mind azt hozta magával hogy pszichológushoz járok, gyógyszereket szedek ki tudja meddig.