Mit mondanátok egy 8 éves gyereknek, aki amiatt sír, panaszkodik, hogy a szülei állandóan dolgoznak és nagyon keveset vannak csak hármasban?

"Küzdj, és bízva bízzál!"

Hát nem tudom mi hasznosat lehetne neki mondani, de tényleg.

Felfogja csak rosszul esik neki.

Azta,hogy valaki mennyire koszivu tud lenni. Nekem most is rosszul esik,ha a volegenyem sokat dolgozik es nincs velem,felnott lettemre en is haragszom neha.:) persze nem ra,hanem csak ugy bennem van egy duh. Ez viszont normalis es ertheto. Gondolom a szulei is eppen ugyan igy vannak vele. Ha kihasznaljak azt a pici idot,amig vele vannak es kedvesek figyelmesek vele biztosan jobban viseli. Viszont ez a szuleinek a feladat kore. Ha jol ertelmeztem nalad csak nyaral,addig erezze jol magat. Ebben tudsz neki segiteni

Hát, ugye ez attól is függ, hogy eközben találkozik-e a szüleivel, vagy valóban hetekre le van passzolva úgy, hogy nem is látja őket.

Ha látja őket, csak napközben van lepasszolva, akkor szerintem nyafi. Ha valóban rendszeresen hetekig vannak a szülők kettesben, teljesen gyerek nélkül odahaza, akkor elhiszem, hogy hiányoznak a gyereknek.

Az én szüleim is dolgoztak, én is mamánál, ilyen-olyan táborokban töltöttem a nyarat. 7-8 éves voltam és imádtam, hogy egy hatalmas buli volt az egész, nagyobb szociális életem volt mint most. Mindig ott volt egy rakat másik kölyök, reggel 8-tól este 10-ig játszottunk, ökörködtünk.

Senki nem mondott erről körítést, egyszer elmondták, hogy azért kell dolgozniuk, hogy együnk, igyunk, legyen házunk. Érdekes, felfogtam és ennyi volt, mentem játszani.

Lehet, talán őt is össze kéne engedni más gyerekekkel, mert talán a magány a baja (és akármilyen komolykodó egy kisgyerek, a felnőtt társaság nem neki való még).

Figyelmet akar, ezért hisztizik, sajnáltatja magát. Ez az igazság. Ha lennének pajtásai, mint anno nekünk (és nem kell sok időre gondolni, 10 éve voltam gyerek) már nem is lenne rinyálás többet.