Az anyám elviselhetetlen. Mit tegyek?

Nos, és olyan családban nőttem fel, ahol Anyu és Apu is dolgozott/dolgozik, és otthon is vegyesen végezték a házimunkát. Apu és Anyu is főzött, csinált mindent. Bár taki néni jár hozzánk, mert sokat dolgoznak, de ebből nem volt vita soha.

Gondolj bele abba, hogy Apádnak könnyű jófejnek lenni, ha semmit nem tesz otthon.....

Sajnos semmit se tudsz, ez már nem igazán rajtad múlik, hisz elviekben ő a felnőtt kettőtök között, és te mindent megpróbáltál. Annyit megtehetsz még, hogy írsz neki egy levelet, amiben leírod a fájdalmad, és hogy nem érted miért viselkedik így veled, és hogy nagyon örülnél neki ha meg tudná mondani a viselkedése okát. Lehetőleg úgy olvassa el hogy nem vagy ott, így nem tud rögtön rákontrázni, védekezni, és mellébeszélni, talán míg az iskolában vagy, addig lesz ideje gondolkozni rajta.

Ha nem változik a helyzet idővel, szépen lassan el kell kezdened beletörődni hogy vele nem lesz sosem igazán jó anya-lánya kapcsolatod. Azon a ponton, mikor már nem fogsz tőle anyai szerepet várni (törődés, megértés, kedvesség, bizalom stb) akkor már nem fog annyira fájni. Amikor függésben állsz valakitől lelkileg akkor sokkal sebezhetőbb vagy, mert vársz tőle valamit, amit ha nem ad meg, akkor fáj. Az életben jobb ha csak olyan emberekkel alakítod ki a lelki kontaktot akik érdemesek rá, és nem bántanak meg folyton.

Majd ha elég idős leszel, megszakíthatod az anyagi függésedet is, és elköltözöl, így nem kell tovább elviselned a sértéseit. Ahogy az előttem szóló írta, bőven elég megmaradni a formalitásoknál, a bensőségesebb dolgaidat majd megbeszéled apukáddal, vagy az arra alkalmas személlyel. Sajnos nem csak haláluk után veszítjük el a szüleinket, hanem olykor életükben, ezzel meg kell tanulni együtt élni. És bármennyire nehéz is, de ne hagyd hogy ez megbomlasszon belülről, mert ennyit nem ér semmi az Életben...

Én így látom.

20/L

10 év múlva mást fogsz gondolni :) Nekem megvan a 10-15 éves kori naplóm :) Máshogy gondolom már a dolgokat, nem mindent. A lényeg, hogy maradj hű önmagadhoz, de ne félj beismerni, ha valami téves gondolatod volt. Az írásod messze nem tökéletes, de legalább gondolkozol. És ez a legfontosabb!

És soha ne felejtsd el, a szeretet és megbocsájtás sokkal sokkal messzebbre visz, mint a negatív gondolatok.

45/N

"Az anyukamnak van munkaja de ingatag.. "

Ettől simán lehet ideges, ez mindenkit megvisel, ha érzi, kirúgják. Neked nyilván nem kötötték az orrodra, hogy a család fenttartásához két keresetre van szükség. Ezzel nincs is baj alapvetően.

A legnagyobb baj szerintem az, hogy a szüleid a várható nehézségeket nem a megfelelő módon beszélik meg veled.

Ott most neked kell nagyon érettnek lenni, és elfogadni a szüleid hibázását. Nme tudok jobbat mondani. EZ van.

Próbáld meg nem gyűlölni őket, mert mindenki hibázik, és néha nem jól reagál, és őszintén mondom, a legjobb érzés, ha mások hibáit nem veszed figyelembe, és még önző dolog is, mert te is fogsz majd hibázni. Csak 14 vagy, de az élet hosszú, és nagyon könnyű elbukni egy apró dolgon.

Szóval egyelőre APukáddal beszélj, és talán rendeződnek a dolgok. Azért Anyukádat se felejtsd el, de ..... tuti érzed, aki közelebb áll hozzád....

:(( :)

sehogy.

keress magadnak más lelkitársat.