Mit kéne tennem? Hisztis kamasznak érzem magam, de szerintem nem csak túlreagálom.

Egészen kicsi koromban elváltak a szüleim és azóta volt időm hozzászokni, de az utóbbi 1 évben megváltozott a véleményem a dolgokról. Elég engedékenyek velem és igyekszem nem kihasználni, de már unom, hogy nem olyan a kapcsolatunk, mint kéne lennie.

Az iskolámban vannak gondjaim, amiket nem merek nekik teljes mértékben elmondani és ez eléggé felzaklat. Ők pedig nem is nagyon veszik észre, hogy baj lenne. Az egyikkel nemrég több, mint két hétig nem beszéltem, a másik közelgő házasságaról pedig a nagymamamtól tudok.

Lassan felnőtt leszek, de mindenről későn szerzek tudomást, általában nem a szülőmtől és meg sem kérdezik mi a véleményem az életemet érintő változásokról. Próbálok közömbös és elfogadó lenni, viszont egyre kevésbé megy.

Bocsánat, ha hosszú és unalmas kamasz probléma, de a suli pszichológussal is beszélgettem, de az sem sokat segített.

Nem merek velük beszélni és elég fontos dolgot is közölnöm kéne pedig az egyikkel, amibe a másik kényszerített bele és szerintem ezt egymásnak kéne elmondaniuk, de úgysem fogják megbeszélni és nagyon frusztrál az egész.

Egy elkeseredett 17 éves lány