Ti hogyan döntenétek a helyemben? Meg fognak ezzel a szüleim békélni valaha?
Nem részletezném túlzottan a dolgot, mert úgy nagyon hosszú lenne;
röviden: amikor 15 voltam kiderült, hogy örökbe fogadtak. A szüleim azt mondták, hogy jobban járok, ha nem ismerem meg az édesszüleimet, mert valószínűleg csak fájdalmat okoznának nekem, nagyon amúgy sem feszegettem a dolgot, mert jó életem van velük, mindent megkaptam tőlük, amire szükségem volt.
Egy éve viszont úgy döntöttem, felveszem a kapcsolatot az illetékes hivatallal, mégiscsak kíváncsi voltam, mi történt, miért kerültem nevelőszülőkhöz. Az ügyintéző felvilágosított, hogy édesanyám meghalt a születésem utáni napokban, apám pedig külföldön él, nem magyar, így elég nehézkésen, de megoldottuk, hogy tudjak vele találkozni.
Kiderült számomra, hogy egy fantasztikus ember az apám, és ahogy fejlődött az idegennyelv tudásom, úgy nagyon jó lett a kapcsolatunk, minden nap beszélünk, eljöttek ide hozzám olyan messziről, nem is egyszer, bemutatta a barátait/rokonokat (van egy unokatesóm is!); most a középiskola elvégzése után pedig felajánlotta, hogy fizetné nekem a tanulmányaimat, amolyan kárpótlásként. Kint, ahol ő lakik. Tudni kell, hogy ez egy nagyon jó iskola, jó lehetőségekkel, és ezt a szüleim ellenzik. Azt mondják, hogy ugyanezt a képzést itthon is elvégezhetném, itthon élhetnék, dolgoznék, nem idegen a nyelv és a környezet sem. Szerintük kint csak henyélnék, ellustulnék, elkényeztetnének, ráadásul nem kellene bedőlnöm "ennek a férfinek", aki 18 éve elhagyott engem; nekem viszont régi álmom Angliában tanulni és élni, és most pont adott lenne a lehetőség. Ráadásul iskolába járnék, nem is akármilyenbe. Igaz, alig fél éve ismerem az apámat, de nekem normálisnak tűnik. Amióta ez a téma feljött nagyon feszült itthon a hangulat, anyu ideges, apu meg alig szólal meg (nem csak velem nem beszél, hanem tényleg olyan csendes lett, szótlan, ami az ő esetében furcsa), emiatt pedig ők ketten is veszekednek, sokat sírok miatta; mert tényleg nem tudom mit tegyek... nektek ha adódna egy ilyen lehetőség élnétek vele? Szüleimmel hogy lehetne ezt megbeszélni? Hogyan békítsem ki őket? Egyáltalán miért viselkednek így? Mert régen, amikor Angliáról áradoztam, támogattak abban, hogy kiköltözzek, ha szereztem magamnak egy szakmát... most viszont mindenbe belekötnek, és komolyan nem tudom mit csináljak velük, mert így nagyon lelkiismeret furdalásom van, nem akarom hogy veszekedjenek, mert rossz őket így látni :(
18L
válasza: válasza:Jó lehetőségnek tűnik, hogy apád felajánlotta, de annyira nem bíznék meg benne. Hol volt 18 évig?
Szüleid, akik felneveltek, pedig érezhetik árulásnak, csalódásnak, hiszen mindent megtettek érted, és most jön egy "idegen", aki igéretekkel elveszi tőlük a gyereküket.
Nem a külföldi tanulással, hanem apáddal (?) van bajuk.
Megtudom érteni őket, és nem bíznám a gyerekemet egy olyan "apára" aki elhagyta a gyerekét, 18 évig felé sem nézett.
Kárpótlásként? Ugyanmár! Élt volna úgy, hogy most ne legyen szükség kárpótlásra. 18 évet nem lehet pótolni, semmilyen iskolával.
válasza:Én a helyedben ki mennék! Minden megoldódna, nálunk is ez volt a helyzet, csak az anyukám és a nagybátyám, nagymamám között. Én anyumal élek és a nagyszüleimmel pedig tartom a kapcsolatot. A lényeg az h szerintem miután kimész ők is megbékélnek és csak látni szeretnének majd, meg tudni rólad. Ha ez mégsem lenne teljesen így akkor is büszkék lennének rád! És a későbbiekben szerezhetsz Magyarországon munkát, de az Angol/Német érettségi, az sokkal többet ér!
Szóval kimennék, és tartanám velük a kapcsolatot, ha elleneznék (nem akarnának veled beszélni) akkor is, próbálkoznék, mert ha próbálkozol akkor a lelkiismereted az tiszta marad és nem rajtad múlik az h beszéltek e a' vagy sem. Ne szalaszd el ezt a lehetőséget, mert nem lesz több ilyen. Ha először nehéz lesz utána (hosszútávon) biztos hogy többszörösen jó lesz! Remélem segítettem! :D
válasza: válasza: válasza: válasza:Nézd, nem tudom, milyen suliról van szó, más körülmények között azt mondanám, ragadd meg két kézzel a lehetőséget. Fél év viszont nagyon kevés, egy olyan ember megismerésére, aki annak idején valszeg nem akart téged, és 18 évig feléd se nézett. Most is te kerested meg, neki eszébe se jutott ez...A szüleid azért fogadtak örökbe, mert akartak téged, úgy szeretnek, hogy biológiai szempontból semmi közöd hozzájuk. Nem csodálom, hogy apád (aki felnevelt) szótlan, az van így, akit nagyon nagy fájdalom ért.
Nem bíznék - még - a helyedben a biológiai apámban. Kezdd el itthon a sulit, tartsátok a kapcsolatot, bizonyítson. Suli utolsó évére is kimehetsz (ha átjárható a képzés), vagy utána posztgraduálisra/mesterképzésre, fizesse azt, ha még mindig fenntartja az ajánlatot. Ha tényleg olyan fantasztikus ember, meg fogja érteni, sőt, azt is belátja, hogy ő maga is hálával és belátással tartozik azoknak, akik a lányát felnevelték.
válasza:A helyedben mindenképpen élnék a lehetőséggel és kimennék tanulni, pláne ha ez a nagy álmod évek óta. Amúgy itt Angliában tapasztalatom szerint pont leszarják a magyar iskolát, ellenben Magyarországon előny a nyelvtudás és a külföldi iskola, úgyhogy csak nyerhetsz vele.
Az örökbefogadó szülőknek a kezdetektől fel kell (ene) készülniük arra, hogy a gyerekük érdeklődni fog az igazi szülei iránt. Ezt nem vehetik árulásnak, vagy hálátlanságnak. Mindenképp éreztetned kéne velük, hogy ugyanúgy szereted őket, és be kell látniuk, hogy ha az ember ölébe hullik egy ilyen lehetőség, azt nem szabad kihagyni, mert valószínűleg később megbánnád és akarva-akaratlanul a nevelőszüleidet hibáztatnád, hiszen rájuk való tekintettel maradnál otthon.
Szó sincs arról, hogy őt tekinteném apámnak, hisz a nevelőapám nevelt engem, támogatott és nagyon szeretem őt, ahogy anyámat is, eddig is szerettem őket és ezek után sem hanyagolom el őket, ugyanúgy próbálok velük foglalkozni, csak megnehezíti ez a feszült viselkedés a részükről. Akárhogy mondom nekik, hogy szeretem őket, és édesapám a második lesz, ők az elsők, nem tudják megérteni.
Igazából, így hogy leírtátok, értem a szüleim nézőpontját, ha valóban így gondolják, ahogy ti írjátok, de annyira megörültem ennek a lehetőségnek, az az iskola nagyon jó lenne...
Viszont azért attól nagyon félek, hogy apukámmal kellene együtt laknom, illetve az unokatesómmal meg a szüleivel, nekem ez furcsa és szokatlan lenne. Mondjuk az iskolának van kollégiuma, de hétvégére ott is haza kell járni.
Nos, egyébként a magyarázat arra, hogy nem keresett engem elvileg az anyám halála (utána hosszú ideig depressziós volt, intézetben kezelték), és abból próbált talpra állni, kezelésekre járt, és amikor már úgy érezte, hogy felvenné velem a kapcsolatot, 13 éves voltam akkor, nem mert nekem írni. Ez mondjuk kicsit... nem esik rosszul, mert én is rettenetesen féltem, amikor végül írhattam neki, de azért furcsa; mégiscsak ő a felnőtt, neki kellett volna keresnie. (Azt hozzá sem fűzném, hogy apám barátai esetleg miért nem kerestek, vagy a keresztszüleim.. na mindegy)
Valóban az lehet a dologban, hogy nem akarják, hogy édesapámmal kapcsolatban legyek/kimenjek oda, ahol ő lakik, tényleg nagyon élvezem a vele töltött időt, ahogy a szüleimmel is szeretek lenni. Egyszerűen csak azt nem tudom, hogyan békítsem meg őket.. tényleg nagyon rossz őket így látni, attól félek, hogyha kimegyek nagyon megharagszanak rám, ha viszont maradok akkor elszalasztok egy lehetőséget.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!