Úgy nevelitek/nevelnétek a gyerekeiteket, ahogyan titeket neveltek a szüleitek vagy van amit másképp akartok csinálni?

Szinte mindent másképp csinálnék. A 8.as válaszolót olvasva, mintha csak én írtam volna....

Plusz nem tennék túl nagy terhet a gyerekem vállára. Nem feltétlen jó, hogy valaki korán felnő úgymond. Bár a másik véglet se jó, ha valaki még huszonévesen is gyerekesen gondolkodik. Nehéz ügy.

Az én apám ugyanúgy "nevel" minket, mint ahogy az ő szülei nevelték anno.. borzasztóan.. és ő azt hiszi ez a normális, változtatni sem akar, úgy van vele hogy ő is túlélte és nem lett semmi lelki vagy agyi baja. (azért ezzel nagyon vitatkoznék)...

16/L

Eléggé máshogy. Amit máshogy csinálnék:

-ha több gyerekem van, egész biztos kínosan ügyelnék rá, hogy ne kivételezzek egyikkel sem... és ha ketten csinálnak hülyeséget, nemcsak a nagyobbat büntetem meg, hogy "lehetett volna több eszed"

-nem hajtom azt, hogy színötös legyen, ha vmihez nem ért, és kínkeservesen hoz belőle jó jegyet

-időben felvilágosítanám (nálunk felvilágosítás nem volt, pornóból tudtam meg 15 évesen, hogy létezik sperma, egyebeket meg 1-2 évvel később iskolai felvilágosító órán... szerencse, hogy huszonéves koromig nem kerültem olyan helyzetbe, hogy elveszítsem...)

-nem a cigi lenne a legfontosabb a rezsi után (sőt nem is cigizem)... mindenképpen a gyerek lenne a legfontosabb, nem száraz kenyéren tartanám, vennék neki rendes, csinos ruhát, könyvet nemcsak ünnepnapon

-időben hagynám önállósodni (engem gyakran délután sem engedtek el sehova, és azt hitték, ha autóból mutogatják nekem a várost, megtanulok tájékozódni)

-adnék neki zsebpénzt, és ésszerű határokon belül nem szólnék bele, hogy mire költi el és mikor... ezzel is megtanulja, hogy bánjon a pénzzel (nekem mindig kuncsorognom kellett, ha vmire szerettem volna, és az esetek 80%-ában tök normális cuccokra azt mondták, nem, mert felesleges... aztán amikor 18+ pénz került a kezembe, kifolyt a kezeim közül, mert annyira megörültem neki, hogy végre vehetek magamnak sminket, szép ruhákat, illatos tusfürdőt, CD-t, koncertjegyet stb.)

-gyakrabban szerveznék olyan családi programot, ami nem a nem szeretett rokonok látogatásából áll, pl. moziba, kirándulni, színházba... és minden program előtt időben szólnék, nem aznap délelőtt

-nem járnék be a szobájába kéretlenül, bejelentés nélkül takarítani, ha meg megbeszélés után takarítok esetleg vmiért, akkor mindent oda rakok vissza, ahol volt - és alapjáraton nem szólnék bele, hogyan, milyen időközönként takarít, amíg nem hótt mocsok az egész szoba, nyilván :D

-nem erőltetném rá a házimunkát olyan időszakban, amikor nagyon sokat kell tanulnia... értelmes mennyiségben megkérném őket rá, és akkor fiút-lányt egyaránt, ugyanolyan mértékben

-nem rajta vezetem le a feszültséget, és nem üvöltözök vele piti dolgokért

Másképpen próbálnám nevelni.

- Először is nem üvöltöznék vele mindenért,nálunk sajnos a szülők úgy érvényesítették az akaratukat, hogy állandóan üvöltöztek, felemelték a hangjukat. Nálunk nem volt olyan, hogy megbeszéljük a dolgokat, az volt amit ők mondtak, még ha az értelmetlen is volt, az indok pedig annyi, hogy: "Mert én azt mondtam."

- A szüleim előttünk is sokat marták egymást, állandóan veszekedtek, ordibáltak egymással, és úgy gondolom, hogy nekünk ehhez semmi közünk nem kellett volna, hogy legyen. Anyu sokszor nekünk panaszkodott, hogy éppen milyen problémájuk van, és a mai napig így van ez. Szerintem a gyereket/gyerekeket ki kell vonni ebből, és magunknak megoldani a gondokat, egymás között, nem pedig átvezetni a feszültséget mindenkire.

- Szeretném ha a gyermekem majd követné az álmait, és kitartana mellette. Ha ő asztalos szeretne lenni majd, akkor nem fogok az útjába állni, és ráerőltetni olyan iskolát/szakmát amit nem szeretne. Egy kérésem lenne tőled, hogy olyat tanuljon amit szeretne, és azt teljes odaadással tegye. (Nálunk ez sem így működött....)

És még rengeteg dolog van, de próbáltam a legfontosabbakat kiemelni, ami éppen eszembe jutott.

Anyámmal kettesben élünk kb amióta megszülettem.

Kiskoromban vert, még ma is min. 2-3 naponta veszekszünk, akár apróságokon is.

Amikor harmadikban először kaptam hármast, 3 napig nem szólt hozzám. Sosem mondja hogy szeret, ellenben azt igen hogy mennyire utál, hogy nincsenel barátaim (amúgy több is van és ezt ő is tudja), hogy visszafele fejlődök, 12 éves koromig azzal rémisztgetett hogy bentlakásosba dug..

meg ilyeneket.

Kb sosem foglalkozik velem, egy filmet is már évek óta (kb 7-8) nem néztünk meg közösen.. 13 éves koromig a ruháim 99%-át másoktól kaptam, használtan, úgy hogy a legtöbb nem is tetszett, nem én voltam. Ma is még a legtöbb ruhám mástól van, de azért legalább néha kapok egy 1-2 ezer forintos ruhát.

Zsebpénzt sosem kaptam, csak ritkán, ha találkoztunk, távoli rokonoktól. De annak egy részét persze elkérte tőlem. Még sok más van, de én felnőtt koromban

a saját gyerekemnél (ha lesz) ezeken szeretnék változtatni

Meg persze ahogy előttem írták, az időben meglévő felvilágosítás

(Kaptam karácsonyra egy könyvet amiben kb 2 oldalon össze van foglalva a menstruáció, és miután elolvastam, persze nem beszéltünk róla egy szót se..

U.ez volt ált.ban felvilágosító óra után, meg kb minden nap. Évekig csak azt kérdezte tőlem hogy mi volt aznap az ebéd..