Lányos apukák! Hogy reagáltatok a lányotok első barátjára?

Nem kezelik könnyen. Még azt se ha udvarló-jelöltke van, még azt se. Nálunk csak udvarló-jelöltke van 1 db. de mint a mérgezett egér rohangált fel alá a szobába,morogva mikor meghallotta, hogy randira fog menni:D Pedig majd nem 18 éves a lányom:)

Kénytelen vagyok emlékeztetni, hogy ő is volt kamasz:D

Apám nagyon rosszul kezelte.

Most nincs senkim (nem apám miatt), így teljes az idill.

Azt hiszem, féltik a lányukat, s lehet, hogy pont azért, mert annak idején ők sem feltétlenül 100 % szerelemből jöttek össze egy lánnyal (ezt most nem tudom másképp megfogalmazni úgy, hogy ne moderálják) és ugyanezt gondolják a fiúról. Persze nem biztos, hogy így van :)

Szimplán megfenyegette a barátomat, hogy le ne késse az utolső buszát ;)

Bár amikor házassagkötéskor átadott a férjemnek akkor is megfenyegette, hogy vele gyűlik meg a baja, ha nem lesz olyan jő férj, mint ígérte :)

Egyébként ez így viccesen hangzik.. Az is, mert jól kijönnek..

Az exeimmel sem volt bajuk(nem volt túl sok)

De apu nagyon-nagyon-nagyon nehezen vette, bár igyekezett nem mutatni

Megdöbbentően jól kezelte.

Egyke lánygyerek vagyok, mindig úgy képzeltük anyukámmal, hogy apu elüldözi majd az "udvarlókat". Szerencsére nem így volt. Kb 11 lehettem, amikor nevelő lett egy kollégiumban, és onnantól látta, hogy milyen lehet egy tini lány/fiú viselkedése a szüleivel, a tanáraival stb. Iszonyatosan boldog volt, hogy én "normális" gyerek voltam, és "normális" pasit vittem haza. 16 voltam akkor, most 26 vagyok, az a kapcsolat 4 évig tartott- nekünk. Ők még a mai napig tartják a kapcsolatot. :D :D :D Nem zavar, mert engem nem terhel a dologgal.