Aki idősebb szülők gyereke, annak milyen a kapcsolata a szüleivel?

Harmadik, amolyan késői gyerek vagyok a családomban. Van egy bátyám és egy nővérem, elég nagy a korkülönbség köztünk (9 és 12 év). Mióta az eszemet tudom, szinte minden időmet velük töltöttem. Mondhatni ők neveltek fel inkább mint anyuék, legalább is több mindenre tanítottak meg. De ez nem azért volt, mert anyuékat ne érdekeltem volna, csak sokat dolgoztak és általában a tesóimra hagytak, főleg hogy gondolom látták, milyen jól elvagyunk. A tesóimnak sokkal jobb, közvetlenebb anyuékkal a kapcsolata, mint nekem. Velük mindig megbeszéltek mindent amikor este otthon volt az egész család, tőlem általában csak megkérdezték, hogy mi volt a suliban, meg tudom-e csinálni a házit. Ha kellett valamiben segíteni is mindig a tesóimnak szóltam, ők tanultak velem. Anyuék azt is rájuk hagyták sokszor, hogy hozzanak el az oviból vagy a suliból. Nekem soha semmi gondom nem is volt ezzel, mert imádom őket, csak most már mindketten elköltöztek otthonról, én meg itthon maradtam anyuékkal, akikkel szinte semmiről nem tudok beszélni. Úgy érzem, hogy idegenek nekem és én is nekik, mintha nem tudnának velem mit kezdeni. A tesóimnak van velük egy csomó közös élményük, velük még eljártak kirándulni, közös programokat szervezni, nekem alig, vagy max. az első 5-6 évemből. A napi kommunikációnk annyiból áll, hogy megkérdezik, mi volt ma a suliban, elmondják, hogy mi az ebéd, esetleg este leülünk együtt a tv elé és ennyi. Félreértés ne essék, én nagyon szeretem őket, de egyszerűen nincs velük anya-apa kapcsolatom és ennyi idő után már nem hiszem, hogy valaha is lesz (most 15 éves vagyok). Aki hasonlóan idősebb szülők gyereke, ők is éreznek így?