Miért erőltetik az evést?

Na igen, sokan a szeretet megnyilvánulásának az etetést gondolják, csak még nem szoktak hozzá a mai helyzethez az evéssel kapcsolatban.

Nekem is van hasonló ismerősöm, ő is képes bárhol, bármikor agyonetetni, ha tetszik, ha nem, de én már mondtam is neki, erre azt mondja, ez nem sok, inkább le kéne mozogni, nem csak ülni egész nap.

Végül is igaza van teljesen.

Jó emberek ők, ők így szeretnek.

Hehe, annyira tipikus.

Anyósnál ha nem szedek háromszor mindenből, akkor csak néznek hogy milyen keveset eszem (miközben a súlyomhoz pont eleget). Ha kínálnak, azt mondom köszönöm nem kérek többet. Ebben meg is áll a dolog. Nálad sem kellene ebből problémát csinálni, letömni nem fogják a torkodon. Veszel amennyit akarsz, aztán felállsz ha végeztél. Egyszerű. Az a durva, hogy inkább híztál 20 kilót, mintsem kinyitnád a szád.

Azt rontottad el, hogy eddig belementél.

Én anyukámnál és az anyóséknál is kezdetektől egyértelműen jeleztem, hogy ennyi elég volt, köszönöm szépen, nagyon ízlett, de nekem ennyi fér be. Szerencsére a párom is rákontrázott, hogy "igen, otthon is mindig ennyit eszik".

És megszokták.

Az első pár alkalommal még kínálgattak, de szerencsére nem sértődtek meg, amikor kedvesen elhárítottam, és maximum kivételes alkalmakkor szedtem másodszor is.

A pozitív kommunikáció fontos, a "nincs az az isten, hogy legyűrjek még egy falatot a sült krumpliból" helyett a "kaphatnék még egy kanálkával inkább abból a mennyei salátából?" is segít.

De pár alkalom után természetes lett anyósnak is, hogy én mennyire vagyok kalibrálva, mondjuk ő is kisétkű, de három óriási pasi közt élte az életét, akik mind rengeteget ettek, úgyhogy meg kellett szoknia a látványt, hogy valaki annyit eszik a főztjéből, mint ő. :)

Neked ugyanezt a következetességet ajánlom. Azért szerintem kicsit sarkítottál, nem hinném, hogy zokogva a földhöz vernék magukat, ha egyszer nem szedsz rá még egy lapáttal a tányérodra.

Az elhízást meg ne kend rájuk, az a TE felelősséged, mozgással, otthon kiegyensúlyozott étkezéssel karban tudod tartani a súlyod.

A mozgásnak semmi értelme, szar kajákból nem lehet várat építeni. Ha ennyi fost eszel, napi 30 órát kéne mozognod, hogy elégesd.

Mondd meg, hogy nem. Mondjuk nekem szerencsém van, mert anyum madárétkű, ő egy fél tányér levestől már gombolná ki a gatyáját. Nincs az a hisztis vénasszony, aki rá tudná venni még egy kanál ételre.

A legrosszabb tényleg felnőttként nemet mondani, mert amíg 15-16 éves voltam, szó nélkül kivonultam, ha erőltették a dolgot, de arra fogták, hogy tini vagyok. Most meg már nem "hisztizhetek", elmondom százszor, hogy köszönöm, elég volt, finom volt, nem kérek többet, akkor is beleszedik a tányéromba, ha meg elsétálok, én vagyok a paraszt.

(Mellesleg nálam duplán ment a terror, mert kövér voltam, több felesleggel, mint te. Valamiért a buta parasztasszonyok azt hiszik, minél nagyobb rajtad a hájtömeg, annál több pörköltre van szüksége a szervezetednek. Megsértődtek, ha nem ettem, aztán meg kiröhögtek, hogy kövér vagyok. Én őket ölném meg.)

"A mozgásnak semmi értelme, szar kajákból nem lehet várat építeni. Ha ennyi fost eszel,..."

Már bocs, de arról szó se volt, MIT eszik.

Jogos, tényleg nem tudjuk, mit eszik... A túl sok pedig a legremekebb ételekből is túl sok.

Egyetértek a többiekkel, tanuljunk meg nemet mondani. Nekem már gyerekkoromban szükségem volt rá rokonoknál (anyámat sosem zavarta, ha nem ettem vagy sokat ettem, gondolta, el tudom dönteni, mit akarok s igaza is volt. van, amelyik gyereknél ez nem jó hozzáállás, de nálam azt volt).

Ha azt mondják, másutt nem kapsz, éhen vagy, ésatöbbi, akkor közöld, hogy ez nem így van s most már jóllaktál. Ha nagyon tukmálnának, én nem lennék ilyen kedves, közölném, hogy nem szép dolog rosszullétig etetni valakit, kapjanak már észbe.

Nálam mondjuk egyszerűább a helyzet, mert én alig eszem meg valamit, kivéve, ha épp úgy döntök, hogy teszek az életmódomra... Plusz a rokonok sem túl tukmálósak, a párom anyja (akihez sokat járunk) pedig direkt figyelembe veszi életmódunk bizonyos elemeit. Ez ideális helyzet, nem várható el, de azt, hogy ne erőltesse, mindenkinek illene felfogni.

De ha nem teszik, az az ő bajuk, lenyomni a torkodon nem fogják.