Elvált szülők gyerekei! Ti hogy viseltétek a szüleitek válását? Mennyi időbe telt feldolgozni?

Én szerintem szerencsés vagyok mert 16 éves voltam mikor a szüleim elváltak.Ìgy megtudtam érteni , hogy talán jobb is ìgy nekik. Ez az ők döntésük kis idő múlva elfogod fogadni ;)

Örültem neki, korábban meg kellett volna lépniük. Sokkal nyugodtabb lett otthon a légkör, képtelenek voltak együtt élni.

En gyerekkent azt hittem egesz jol. Aztan felnottkent rajottem, hogy nagyon nem. 6 voltam mikor elvaltak,aztan 24 mikor ujra osszejottek, par honap utan anyu kidobta aput. Na ekkor tort felszinre bennem minden.

Általában akkor érzi az ember, hogy "jobban járt", amikor maga is felnő és elkezd belelátni a kapcsolatokba. Mármint "jobban", mintha a szülők a konfliktusaik ellenére együtt maradtak volna. Mert akik olyan közegben nőnek fel, ők sokkal nagyobbat sérülnek.

Az em szuleim negy es kilenc eves koromban is elvaltak nagy balheval, szitkozodassal, egymas ruhainak kidobalasaval stb. es elegge megviselt, megszoktam hogy apa mar nincs velunk, inkabb az volt a nehez hogy megertsem mit miert, valamint kesobv feldolgozni anyukam uj kapcsolatat. A masik nehezseg a kapcsolattartas volt, sajnos el is tavolodtam apukamtol nagyon sok dolog miatt

Én megkönnyebbülésemben sírva fakadtam, 10 éves voltam. Aztán kiderült, hogy van rosszabb, mint az állandó verések és terror, de erre csak a mostohaapámnál jöttem rá.

Kicsi voltam még mikor elváltak.De még sok rossz emlékem van, amiket még nem tudtam feldolgozni.

11 éves voltam. A válásnak igazából örültem, mert ezzel megszűntek a mindennapos ordibálások. Azt az időszakot sokkal nehezebb volt elviselni, mikor nem beszéltek egymással és rajtam keresztül üzengettek.