Valaki itt már megszakította a szüleivel a kapcsolatát? Mi vezetett idáig és mikor telt be a pohár?

A férjem. Az apjával 6 éve, az anyjával 3

éve nem tartja a kapcsolatot. Az ok: Apuka simán elmebeteg, tönkretette már a férjem és a testvére gyerekkorát is. Anyuka pedig a férjét választotta a gyerekei helyett.

Édesanyám a saját szüleivel nemrég.

Egész életében rá voltak szállva. Gyerekkorában az apja féltékeny volt mindenre ami a lánya körül mozgott és élt, még a sporttól is eltiltotta, csak hogy ne tudjon fiúkkal találkozni (ma a hazai kézilabda csapatban játszana, ha akkor az apja engedi). Ápolónőnek tanult, 17 évesen kapott egy ösztöndíjas lehetőséget Pesten (Egerben élt), amihez kellett a szülők beleegyezése. Az apja persze nemet mondott, így anyám 17 és fél évesen sutyiban aláíratta az édesanyjával, elköltözött a nővérszállóra Pestre, és azóta nem lakott otthon 2 napig sem. Most 47 éves, de még mindig meg akarják neki mondani mit csináljon. Pontosabban rajta keresztül próbálnak minket, a 3 unokát nevelni. Mindenkiben a hibát keresik, mindenki szar, velem az a baj, hogy nem keresem őket telefonon (22 éves vagyok, de maximum tízszer láttam őket életemben, akkor is pár órára, mert nem szívlelték az apámat és nekünk kellett a helyükbe menni ha errefelé jártak, mindemellett nem is tekintem a nagyszüleimnek őket), idősebbik öcsém elméletileg a kedvenc unokájuk, de a ballagására nem voltak képesek eljönni sőt, hitegették, hogy jönnek, majd az utolsó pillanatban mondták le mikor már minden elő volt készítve a fogadásukra. A kisebbik öcsém alig ismeri őket, de már várom benne milyen hibát találnak. Egyáltalán nem ismernek minket, de azért nagyszülősdit játszanak. 5 unokájuk van összesen, ebből 1 aki ténylegesen létezik a számukra, ő is azért mert nagy lovas jövő áll előtte. (Nagyapám Szilvásváradi születésű, elég közeli kapcsolatban van a lipicai ménes tulajával.)

Édesanyámnál ebben az évben telt be a pohár anyák napján. Délelőtt nem ért rá, így délután felhívta az anyját, hogy felköszöntse, mire az öreglány letámadta, hogy mi az, hogy nem hívta fel reggel, és milyen dolog ez. Mikor anyám elmagyarázta, hogy nem anyák délelőttje van, hanem anyák napja, még neki állt feljebb, rázendített a szokásos sérelmeire, engem szapult (mindig én vagyok porondon, gondolom mert én vagyok a lány a 3 gyerek közül), anyám meg megelégelte, és azóta nem beszélt velük.

Azóta a lovas unoka összes versenyén ott vannak, de az öcsémnek egy bocsánatot sem voltak képesek kinyögni a kihagyott ballagásért.

Igazából naphosszat sorolhatnám a hülyeségeiket, nem tudnék a végére érni. Amióta nyugdíjasok nincs jobb dolguk, mint az idősebbik lányuk életén és gyerekein csámcsogni. És nem vigasztal, hogy hónapokon belül ide költöznek a közelünkbe. Akkor valószínűleg én leszek a soron, hogy megszakítsam velük a kapcsolatot Fogalmam sincs mit ártottam nekik, de nem is akarom tudni.

22L

nem komplex helyzeteket írunk le, hanem pár szóban a lényeget. ettől még nem lesz hiteltelen valami, csak nem részletes.

sokan regényeket írhatnánk, de 2 mondatban is el lehet mondani a lényeget. ez nem azt jelenti, hogy ennyi történt, hanem hogy csak annyit akar valaki megosztani az itt lévő idegenekkel.

nyilván minden helyzetet lehet más szemszögből is szemlélni, de aki ide ír, az a saját érzéseit, saját látószögét tudja leírni, nem gondolod? és ez itt nem bíróság, hogy keressük fel a másik felet is. az volt a kérdés, ki mi miatt szakította meg a kapcsolatot. ezt pedig így kell leírni, hogy egy ember az ő saját indokait írja le.

én anyámmal nem beszélek több, mint egy éve. 20 éve nem dolgozik, segélyen él. persze rosszul él, semmire sem telik, többször kért kölcsön, hogy jövő héten megadja, hát ez a jövő hét sosem jött el. feketén dolgozik néha, de eltartatja magát az élettársával. többször kerestünk neki munkát, mindig volt vmi baja, nem volt szimpatikus a főnökasszony, vagy rossz a közlekedés a szomszéd faluba. valóban rossz, de kb 200 ember mégis így jár dolgozni 10-20-30 éve, és 3 műszakba is járnak sokan a faluból. neki meg nem felet meg egy délelőtti munka, mert több, mint egy órát kellett volna várni a buszra hazafelé.

ezen túl akárhányszor volt nálunk, soha semmi nem volt jó, amit mi csináltunk, nálunk kosz van, rendetlenség van, stb.

és érdekes módon mindig eltűnt valami. ruhadarab, kozmetikum, konyhai eszköz. furcsa módon mióta nem tartjuk a kapcsolatot, soha semmink nem tűnik el. vagy másnap megtaláljuk.

ez a rövid összefoglaló, az elmúlt 10 évből könyvet is tudnék írni, de ide elég ennyi.

Én, 25 éve.

És hát ahogy jól mondta valaki, komplex okok sorozata, ami valójában a tökéletesen eltérő értékrendünkre és gondolkodásunkra vezethető vissza...