Miért önzőség, ha nem megyek haza a babával? Kinek van igaza?

Egyikőtöknek sem kellett volna ezen megharagudni. Anyukád lehet, komolyabbnak hitte a problémátokat és remélte, hogy hazaköltöztök. Ezen hülyeség felhúzni magad és nekimenni azzal, hogy nektek az milyen rossz lenne.

Értelmesen el kellett volna neki magyaráznod szerintem, hogy tudod, hogy jót akar, köszönöd, de ettől még ti egy pár maradtatok a vőlegényeddel és már berendezkedtetek itt, itt szeretnétek élni.

Alkalomadtán örömmel meglátogatjátok.

Ha ezen is megharagudott volna, akkor megértenélek.

Alapvetően mindkettőtöknek igaza van szerintem, és közben egyikőtöknek sincs. Anyukád hiányol téged, és nagy sérelem számára, hogy nem láthatja az unokáját. Ezen kívül pedig biztosan jó szándékból, segíteni akarásból ajánlotta fel a dolgot, amit te lereagálhattál volna kedvesebben is. Azt már túlzásnak tartom részéről, hogy emiatt tart önzőnek, és teljesen érthető, hogy nem akarsz azonnal hazaköltözni Magyarországra, ami rettenetesen messze is van.

Én azt ajánlom, higgadj le, és gondold át, te hol hibáztál, anyukád hol hibázott ebben a beszélgetésben, és próbálj meg békülést kezdeményezni. Úgy, hogy ő is megértse a te álláspontodat, miközben nem érzi azt, hogy nem lehet része az unokája életének és kizárod őt. Most, hogy a vőlegényeddel mosolyszünet van, szükséged lehet anyukádra, hogy támogasson és esetleg megbeszéld vele a dolgokat, tanácsot kérj. Persze ha nem ilyen a kapcsolatotok, az más.

Mindenesetre sok sikert az anyukáddal való kibékülésben, és remélem a vőlegényeddel is rendbe jönnek a dolgok.

Mindkettőtöknek van igaza is meg nem is. Valószínűleg te hirtelen tolakodásnak vetted a felajánlását.

Nálunk meg anyósom jött azzal, hogy majd kiköltözik hozzánk, ha nyugdíjba vonult és én mehetek dolgozni, itthon marad a babával/gyerekkel. Külföldön élünk mi is. Nálunk meg azzal megy az érzelmi zsarolás, hogy járjak haza évente egyszer-csak egyszer tudok-, hogy láthassa az unokát és ha tengerpartra akarok menni, nem haza, akkor már önző dög vagyok. Megértem őt is, de most még 30 évig ne nyaraljak sehol? Szóval megértem, hogy rosszul esik neked is az érzelmi zsarolás.

Próbálj meg kicsit lehiggadni és megbeszélni vele a dolgokat. És megértem azt is, hogy nem akarsz hazaköltözni. Én még akkor se költöznék haza, ha véglegesen megromlana a kapcsolatunk. Én itt már elhelyezkedtem, egyszer már felforgattam az életemet, még egyszer nem akarom.

Beszéljétek meg anyukáddal a dolgokat, apukával meg igyekezzetek kibékülni. Sok sikert mind a kettőhöz! Azért le a kalappal előtted, hogy egy ilyen összeveszéssel külön tudtatok menni. Úgy értem, hogy múltkor nálunk is akadt egy kis probléma, de én nem tudtam volna elzavarni, pedig az hatásos csak igazán, látja, hogy komolyan gondolom. De szerencsére a lelkizés elég volt nálunk.

Jó békülést!

Neked van igazad.

Kicsit összekaptatok a pároddal, de nem az a megoldás, hogy rohansz haza.

Anyádnak inkább azt kellene javasolnia, ha valóban a te érdekedet nézni, hogy tisztázzátok a vőlegényeddel a problémátokat, és ebben támogatni téged.

Anyukád önző, a saját nagymama mivoltát akarja előtérbe helyezni, pedig sokkal fontosabb lenne, hogy rendezzétek a pároddal a kapcsolatot.

Ha netán végleg befulladt volna a dolog, akkor sem megfelelő a kérése, mert neked kell eldöntened, hogy hol tervezed a jövőd.

A 7 minden szavával egyetértek. Pont így gondolom én is.

A legrosszabb tanácsot adta az anyád, arra kellett volna buzdítani, hogy rendezzétek a gyereked apjával a dolgot. Ha hazamész esélyed sincs a kapcsolat rendezésére. Egy felnőtt nő nem szokott hazafutni a gondjaival. Tehát jól döntöttél.

"ott sokkal rosszabb lenne nekem is és a kislányomnak is."

Nyugi, a négyhónapos lányodnak totál mindegy, melyik országban lakik éppen. Engem inkább az érdekelne, miért nevezett anyukád aranykalitkába zárt madárkának. Dolgoztál a gyerek előtt, vagy csak kimentél háztartásbelinek?