Ez normális dolog anyukám részéről? Más anyja is így szokott csinálni?

nekem általánosban volt ilyen mindig... ha rossz jegyet hoztam akkor mindentől eltiltott, csak tanulni tanulhattam... ha meg négyest vagy rosszabbat hoztam haza bármiből, akkor jött a "csak szégyent hozok rá", "nem fogom semmire vinni" meg a "ha így folytatod hajléktalanként fogsz meghalni" és társai, most meg csodálkozik hogy félévig nem kapok semmilyen jegyet meg semmit nem mondok el neki

megjegyzem, hogy általánosban minden évben kitűnő voltam és jövőre majdnem biztos, hogy bekerülök egyetemre, de hogy ezt nem az ő "nevelésének" köszönhetem az is biztos

Első kérdés milyen jegyeid vannak matekból? Mert ha épp hogy kettes az átlagod akkor megértem hogy kiakad meg fenyeget (bár ez utóbbi nem normális). Tenni kell ellene egy 3-ast össze lehet hozni ha oda teszed magad igazán.

Kettes voltam végig a középsuliban, hozzájárult hogy a tanár imádta megalázni a diákokat én meg nem rendeltem magam alá. De év végére bőven meglett a 4-es érettségi.

Le kell vele ülni és megbeszélni ezt a helyzetet. És tenni azért hogy jobb legyél matekból. A matek egy részéhez segg kell. Le kell üllni és gyakorolni. Másképp nem fogod MEGÉRTENI. Mert ha érted akkor már meg is tanultad szinte.

Ha meg meg van a 3-as gond nélkül akkor nem kéne kiakadnia.

Nem is értem, miért számít, hogy ki hányas matekból, kivéve, ha később számít a jegy a felvételinél.

Én az osztály egyik legjobbja voltam, mindig versenyekre jártam, országos 13. voltam fénykoromban... Ötödikben tele voltam egyessel és ötössel, olyan hármasom lett év végén, hogy öröm volt nézni :D Kicsit szigorúan vették a házit meg hogy viszem-e a sok kis flancot (könyv, füzet, vonalzó, mit tudom én). Igyekeztem, de kimaradtak dolgok :) Engem roppant szórakoztatott a hármas, ahogy kicsit a tesi egyeseim is... Gimiben majdnem minden lány megbukott pl. futásból... Szerintem ez elég röhejes.

Viszont anyámat az ilyesmi szerencsére nem zavarta. Elég jó tanuló voltam, csak rém lusta. Mint ő annak idején.

Nem mindenki jó matekból. Attól még lehet kiváló művész vagy akár programozó is (az kicsit necces, mert az egyetemen van matek, sokszor elég sok is, illetve manapság nem tudom, hogy van, de simán lehet valaki rossz matekos és jó programozó, ismertem ilyet. ahogy kiváló színjeles programozó hallgatót is, külföldi ösztöndíjjal és kivételesen pocsék helyesírással, rejtély, hogyan nem bukott meg mondjuk általános iskola második osztályában).

Nem feltétlenül buta az, akinek nem megy a matek. A párom kivételesen intelligens a tesztje alapján (bár engem nem ér el, jegyzem meg szerényen, amúgy mindketten roppant élhetetlenek vagyunk, az IQ önmagában nem sokat ér), hobbyból programoz s máig irtózattal gondol a gimnáziumi matekra, elképesztően utálta és nem ment neki (egyetemig a matek kvázi nulla, én nem értem, egyáltalán mit kell rajta tanulni, sosem csináltam olyat, max. általánosban a szünet utolsó pár percében memorizáltam definíciókat nagyritkán, az érettségin a bizonyításokat magamtól találtam ki, sokkal kényelmesebb, mint megtanulni őket - de biztos van benne valami, amitől nem megy az embereknek, nem vagyunk egyformák).

Szomorú, hogy valaki rombolja a gyermeke önbecsülését és/vagy kettejük kapcsolatát egy ilyen merőben ideiglenes dolog miatt. Valószínűleg egypár éven belül senkit nem fog érdekelni a kérdező matekjegye... De ha fontos a jegy, akkor sem ilyen béna módon kell lekezelni, hanem biztatni, segíteni neki...

A "buta vagy" helytelen és nagyon káros. A "nem felelsz meg nekem" pedig már komplett elutasítás a szülőtől, ami pusztán a matekjegyek miatt... nos, elég szomorú.

De sok ilyen szülő van, igen :(