Gazdag, jómódú szülők! Ti megvették a gyereknek a házat, meg a kocsit?

Nem vagyok jómódú, de amikor a gyerekeim a tanulmányaikat folytatták, az voltam. Ennek ellenére sohasem voltam híve a toljunkagyerekseggealámindent mozgalomnak. A felelősségteljes gondolkodást nem 30 évesen kell tanulni, hanem jóval előbb, de azt nem lehet úgy, hogy apuci farkával verem a csalánt. Ha hibás döntést hozok, ne az apám lássa kárát, hanem én magam. Természetesen nem azt vártam le tőlük, hogy 16 évesen éjszakai vagonrakásokból tartsák el magukat, mint én tettem valamikor. Megkaptak mindent, ami egy normál életvitelhez szükséges volt, de se kocsit, se lakást nem vettem nekik. Azt nem mondom, hogy nem segítettem be, de sohasem hagytam azt érezni, hogy ez alanyi jogon jár. Az idő szerencsére engem igazolt. A mai napig hálásak nekem, noha tinikorukban néha megkaptam a szőrősszívű jelzőt. :-))

Én kaptam egy házat, amit majd eladok, mert férjhez megyek és költözök. Autót magamnak vettem az összespórolt fizumból. A testvérem is kap majd olyan értékben házakat. Ő is lakásra gyűjt.

Gyerek vagyok és igen, anyukámtól egy teljesen berendezett családi házat kaptam, apukámtól pedig egy kocsit. Szerintem ez normalis, ha a szülő támogatja a gyerekét, ahogyan tudja. Megbecsülök mindent, amit tőlük kapok, de nem ők fizetik az életem. A nagyapám is felépített egy házat anyukámnak, úgyszintén apukám szülei is, autót is kaptak mindketten már abban az időben és ez nekik normalis. Ugyanígy fogok én is a gyerekemmel tenni, mindent megfog kapni és az, hogy tudja -e értékelni, nem ezen múlik, hanem a neveltetésen.

persze motor,kocsi,ház meg pénzt