Normális, hogy ennyire idegesít az édesanyám?

16 éves fiú vagyok.

Igazából már régebb óta fennáll ez a dolog, de csak 2-3 éve kezdett el kiteljesedni..

Rengeteg apró dolog van, amit hosszú lenne leírni és biztos, hogy most nem fog mindegyik az eszembe jutni..

Anyám minden hétköznap reggel megágyaz nálam. Ami rettenetesen felesleges és idegesítő, már megkértem rá, hogy ne csinálja mert értelmetlen, de nem nagyon érdekelte.. Rohadt idegesítő, hogyha mondok neki valami apróságot, valami random agymenéses hülyeséget, akkor ő azt bár nem veszi komolyan, de rögtön elkezd filozofálgatni, hogy vajon én ezt miért mondtam.. Többek között jópárszor azt hitte, hogy engem vernek az iskolában, vagy bántanak, mert nem volt kedvem menni.. De ugyanígy, ha megemlítem egy beszélgetés alkalmával egy lány nevét, rögtön elkezd cseszegetni vele, hogy tetszik nekem. Ha esetleg valaki tényleg tetszik, és randizom vele, akkor 100%, hogy másnapra már az egész város tudni fogja (egy üzletben van a melóhelye, tehát sok emberrel találkozik).. Soha nem segíthetek neki.. Tehát hiába vagyok már 16, még mindig ő hordja a fát, festi a szobákat, vakol, meg minden ilyesmi férfias munkát ő végez.. Aminek következtében, ha egyszer mégis egy icipicit hozzákerülök ezekhez az eszközökhöz, olyan analfabétán bánok velük, hogy az elképzelhetetlen.. Persze, aztán, ha egy alkalommal nem kérdezem meg, hogy segítsek-e, vagy egyszer nem segítek egy évben, akkor utána rögtön jön a másik véglet, hogy szinte hozzám sem szól napokig és rám sem néz. Ez legalább félévente egyszer előfordul, általában TELJESEN TÁRGYTALAN dolgok miatt. Mint pl ma.. Fogalmam sincs mi a gyász baja van, de nem szól hozzám, ha én hozzászólok ingerülten válaszol és elküld a rákba.

Visszatérve.. Amikor itthon van és kimegyek a szobámból és meglát, akkor távolról küld egy puszit. Gyakran úgy viselkedik, mint egy tízéves. Tehát direkt nyálas-poénos hangon mond mindenféle értelmetlen dolgot, és utána megvan sértődve, ha nem értem, hogy mit akar.. Rohadt idegesítőek a becézései. Tehát egyszerűen semmit nem hív a nevén.. Leginkább az zavaró, mikor engem Ancsikának hív, mert anno jónéhány éve egy nonszensz mondatomból azt vette ki, hogy van egy barátnőm, akit Ancsikának hívnak és azóta nem tud ezen túllépni és iszonyat frusztráló.. A legjobbat a végére hagytam. Mikor itthon elmegyek előtte, gyakran megcsapja a fenekemet. Na ilyenkor olyat beb&sznék neki, hogy pár napig biztos nem idegesítene. Gyakran van, hogy csak nagyon nehezen bírom megállni, hogy ne üssem meg. A legszebb az egészben, hogy ő még mindig azt hiszi, hogy apa miatt vagyok ilyen ingerült.. Apa eléggé alkoholista, de legalább nincs itthon/alszik (vagy éppen anyámmal veszekszik), tehát egy rossz szavam nem lehet rá..

Bocsi a fogalmazásért, de nem aludtam ki magam, hála a hajnalban kezdődő porszívózásnak.