Nem tudok kijönni az apámmal? (bővebben lent)

Nem is tudom hol kezdjem.. az apámmal nagyon nem tudunk egy légtér alatt meglenni már a kezdetek óta. A szüleim mindketten becsületes munkával szerezték meg a pénzüket, és már lassan több mint húsz éve házasok. Sosem ittak vagy hasonlók, egyszóval hálás vagyok nekik mindenért amit megteremtettek számomra és a testvérem számára

Anyával jól kijövök, vele mindent meg tudok beszélni ha valami bánt, és mindig támogat, anélkül hogy valaha is ok nélkül kritizált volna (persze mindig elmondta azt is, ha valami nem tetszett neki)

Ellenben az apukám mindig csak kritizálni szokott mindent és mindenkit, mindenben a hibát keresi, és hogy miért NEM jó ötlet belevágni valamibe. Folyton rosszkedvű, és ha próbálok is rendesen beszélgetni vele valamiről, akkor a legtöbbször a panaszkodás és a kritika mgy (saját magát nem, de másokat mindig)

Szeretem az apukámat mert egy becsületes ember, és mindig a jót akarja nekünk, de egyszerűen bármibe belekezdünk, annak úgy kell lennie mint ahogyan azt Ő elképzelte. Legtöbbször inkább nem is adjuk a tudatára ha valamilyen projektről van szó, mert akkor megpróbálja átvenni az irányítást, és sosem úgy végződnek a dolgok ahogyan szeretnénk (általában kiabálás meg veszekedés a vége)

A testvérem érdekes módon úgy-ahogy kijön vele, de ő se szívleli annyira. Engem meg különösen útálnak mindketten (apa és a tesóm), mert én kicsit önfejűbb vagyok, és nem tűröm ha valaki próbálja megmondani nekem hogy mit hogyan csináljak, úgy vagyok vele hogy inkább én tapasztaljam meg a dolgok menetét akár jót akár rosszat, ne pedig ő irányítson engem

Ettől függetlenül tisztelem és szeretem őt, de kellene pár tipp, hogy miket tudnék változtatni akár magamon is, hogy jobban kijöjjünk

Egyszerűen kicsinál hogy mindenben csak a rosszat látja, és nem tiszteli mások álláspontját