Apám lehetetlen eset. Hogy viseljem el?
Régebben még viszonylag jól elvoltunk. Soha az életben nem voltunk olyan nagyon jóban, de nem volt vele semmi bajom. Mikor kamasz lettem, kb. akkor kezdett el rosszabbodni a helyzet, de nem én változtam meg ennyire. Egyszerűen kibírhatatlan lett. Folyton bennem keresi a hibát, amiket felhozhat másoknak. Sosem mond nekem semmi kedveset csak próbál alázni. Ha valamit el szeretnék érni, akkor szintén csak olyanokat mond, hogy ahhoz már rég tenned kellett volna meg, hogy én sosem leszek olyan jó. Ez még elmenne, de ezek mellett folyton próbál megszivatni különféle idiótaságokkal. Mondjuk, hogy elveszi a gépemet, ha nem társasozok mondjuk velük, meg, hogy a munkájában segítenem kell neki rengetegszer. Readásul egy "Kösz, te bolond"-ot sem mondott sosem. Csak elvárja, hogy én segítsek neki mindenben, de mikor mondom neki, hogy ha így viselkedik velem, akkor mégis miért várna el bármit is, akkor is csak azt mondja, hogy nem szívességet teszek neki, hanem ez a kötelességem. Az okoskodása pedig szintén megőrjít. Azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud, mert sokkal többet élt, mint én és hülyeséget beszélek. (Ezt ki is jelenti) Ha mondjuk tudok valamit, mert érdekel a téma és neki gőze sincs róla, akkor is csak kinevet, hogy milyen baromságot mondok, pedig ő még hozzászólni sem tud. Néha olyanokkal is fenyeget, hogy megver és azt hiszi ő valami félisten a családban. Szánalmas.
Ez amit leírtam csak a töredéke annak, amit csinál, de nem fogok mindent részletezni, mivel naponta többször is összeveszünk, így ez a poszt egy wikipédia szócikket kitenne magában.
Lényeg a lényeg: Hogyan tudnám elviselni őt? Már költöznék el régóta, de csak 16 éves vagyok. (Fiú)
1. Ő az apád, bárhogy is viselkedik veled meg kell neki bocsátani ez nagyon fontos.
2. Ő az apád és ezért a tényért tisztelned és szeretned kell.
3. Amiket leírtál tipikus eset, gyanítom, hogy uralkodik rajtad. Sokminden oka lehet, hogy egyszülő így viselkedik. Az is lehet, hogy mivel nem voltatok jóban ő elutasítottnak érzi magát. Próbálj vele időt is tölteni, ne menekülj tőle, de azért szabjál határokat. Amit ajánlok olvasd el a Mérgező szülők című könyvet, vannak benne nagyon jó technikák, hogyan kommunikálj apuddal és hogy ne mérgesedjen el a viszony. A könyvben leírják a mérgező szülők típusait, működésüket és válaszokat adnak arra, hogy hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni.
4. Ha nem javul a helyzet keress fel egy családterápiás szakembert.
válasza:Velem is így viselkedik "apám" már egy jó ideje.Engem mondjuk bántott is.Egy ideje kb fél éve én semmit nem beszélek vele csak hogyha tényleg muszáj pár szót.Egyáltalán nem érdekel mi van vele és hogyha valamiért belém köt vagy elkezd veszekedni elmegyek mellette.Nem érdekel.Én csak így tudom elviselni.Egyszerűen hogyha leállnék vele veszekedni akkor egyrészt nem tudna mit mondani ezért elkezdené mondani az idiótaságait azzal meg csak felidegesít.Régen nagyon ideges voltam tőle sokszor annyira hogy nem tudtam mit kezdeni magammal.Amióta nem veszek tudomást arról hogy végtére is ő itt lakik velem az óta sokkal nyugodtabb vagyok.És normálisan tudok tanulni is.
Én nem mondom hogy csináld ezt mert ez szerintem nem normális apa-lánya kapcsolat(gondolom nálad apa-fiú kapcsolat de én lány vagyok és magammal példálozok) de ez van.Nekem ez így jó. Nem vártam el tőle soha hogy ölelgessen vagy viselkedjen úgy mintha az apám lenne csak annyit hogy legyen normális most meg már végképp nem várok el tőle semmit.
A lényeg hogy én egyáltalán nem beszélek vele semmit.Nem mondom hogy csináld te is ezt mert nem tudom milyen az apád lehet megtudnád vele beszélni a dolgokat.
válasza:1. Ő az apád, bárhogy is viselkedik veled meg kell neki bocsátani ez nagyon fontos.
Véleményem/Szerintem: Ha az apja akkor viselkedjen úgy vele.A megbocsátás meg közel se így müködik.
2. Ő az apád és ezért a tényért tisztelned és szeretned kell.
Véleményem/Szerintem: Ő a fia ezért ha már elvállalta akkor szeresse és viselkedjen úgy.Tiszetelet...gondolom azért tiszeti az apját végülis nem ő keresi benne folyton a hibát hanem pont fordítva.Meg egyébként is.. ő felnőtt/ő az apád ezért tiszteld... hát ezzel soha nem tudtam teljesen egyetérteni a tisztelet megint olyan dolog hogy alapból tisztelem a másikat de ez nem olyan dolog amit nem lehet elveszíteni és ha elveszíti az apja azt a dolgot amiért eddig tisztelte a fia akkor nem igazán tudja már..persze viselkedhet vele úgy mintha tisztelné de az nem ugyan az.Kb a bizalom amihez ezt tudnám hasonlítani.
Persze ez csak az én véleményem és nem mondom azt hogy neked nem lehet igazad e téren.Amúgy az előző voltam.
válasza: válasza:ha tini lenne a házban és is lekapcsolnám néha a netet
ne üljön egész nap a gép elött
A tiszteletet és szeretet nem kell kiérdemelni. A meg nem bocsátás tönkre teszi az embert pszichésen: a keserűség, folyamatos harag, neheztekés olyab negatív érzelmek, amik beteggé tehetnek. Erre vannak kutatások is.
Kérdezőnek: Apud elutasítottságban szenved és fél, hogy elutasítják. Sokszor a nagyszülői háttér is benne van. Az, hogy nem viselkedik normálisan magának kell felfognia. Próbálj meg vele beszélgetni és rávilágítani, hogy nem normális, amit csinál. Sajnos vannak ilyen szülők, de az h uraljodnak a gyerekeiken nem használ.
válasza:Utolsó, a kérdező írja, hogy bármit mond, az apja kineveti, még ha nem is ért hozzá.
Ezek után ő tarthatna neki bármilyen pszichológiai oktatást, gondolod az apja még csak végig is hallgatná?
Kérdező, inkább ne vegyél tudomást az öregedről, vedd semmibe, és kerüld.
A néma háború sokszor célt ér. Így meg Te sem fogsz idegeskedni. Próbáld úgy tervezni az életed, hogy nem számítasz rá, és kiiktatod mindenből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!