Megérezted azonnal, hogy ki lesz az "igazi" a felnőtt gyereked életében?

Gratulálok nektek.

Mi már a 8. házassági évet tapossuk, szintén van korkülönbség. A család sem akkor nem érezte, hogy "ez az igazi" partner a számomra, sem a mai napig nem ismerik el. A legtöbb esetben a "megérzések" valahogy mindig csak negatív irányban működnek, úgy vettem észre. Még a legszuprebb férj vagy -feleségjelölt is évek küzdelme alapján tudja csak a "szent családnak" bebizonyítani, hogy ő valójában nem olyan rossz, mint amit a család előítéletei mondanak.

De ezeknek 20 év boldog házasság se lenne elég bizonyíték ám. Nem. Bebeszélik, hogy az a harmonikus kapcsolat csak a felszín, valójában ott húzódnak a komoly problémák a háttérben.

Olyan megérzés, amiről beszélsz szerintem szülő részéről nincs. Vagy csak nagyon elvétve, ahol a szülő kivételesen (nem önzőn) szereti és ismeri a gyerekét, és ezáltal van némi fogalma, milyen személy lehetne az igazi számára.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy csak azt látják, ki miért nem felel meg, és nem látnak bele, hogy én mit mennyire tudok tolerálni.

Olyat még nem hallottam, hogy a szülők megérzik az ilyet, de olyat már igen, hogy a gyerek igen.

Anyám is mondta, hogy minden "mostohaapa-jelöltet" elmartam mellőle, de apámmal (tehát a második férjével, aki tényleg olyan, mint a vérszerinti apám) elsőre lepacsiztam, és azt akartam, hogy ott aludjon.

Gyerekeim a válás után szintén ilyenek voltak. Egy-két pasival összefutottunk, de húzták a szájukat. A férjemet haza se akarták engedni. De szerintem nem annyira az ő megérzésükön múlt, hogy ma ő a férjem, inkább sokat nyomott a latban, hogy őt válasszam.

De azért abban van valami, hogy a gyerekek megérzik a jó embereket. :D